szerves
szerves [e-e v. ë-e] melléknév -en, -ebb [e, e]
1. Olyan <lény>, amely anyagcserére képes, és amelyben ennek következtében különféle életjelenségek mutatkoznak. A baktériumok is szerves lények. || a. Ilyen lényekből álló <összesség>. Szerves természet, világ. || b. Az ilyen lényekkel kapcsolatos, bennük meglevő, rájuk jellemző <jelenség>. Szerves erők, fejlődés. Szerves erőm már lanyhán működik. (Arany János–Shakespeare-fordítás)
2. (vegyi ipar) Olyan <vegyület>, amelyben szén is van. Szerves ásvány, festék, trágya. A cukor szerves anyag. || a. A szén vegyületeivel foglakozó <tudományág>. Szerves kémia, vegytan. A szövettannal foglalkoztam, szerves kémiával, de csak… magam alkotta műszer segítségével. (Karinthy Frigyes)
3. (átvitt értelemben) Olyan, ami belső, szoros, elválaszthatatlan kapcsolatban van, úgy függ össze vmivel. Szerves alkatrésze vminek; szerves összefüggésben van v. áll vmivel. Felszólalása szervesen kiegészítette az előadást. || a. (átvitt értelemben) Szerves egység: olyan e., amely a különféle részek v. elemek természetes összefüggésének az eredménye, következménye. Mihelyt arra kerül a sor, hogy… valami önállót, összefüggőt, szerves egészet kellene alkotni, elhágy az erő. (Arany János)
szervesség.
