szervező
szervező [e-e] melléknév és főnév
I. melléknév Olyan, aki, ami szervez vmit. Szervező bizottság; (politika, 1945 után) szervező titkár: <társadalmi, politikai szervezetben> a szervezés munkáját irányító s ezért felelős személy; a pártot szervező erők; az iskolát szervező hatóság; a felkelést szervező személyek. || a. Szervezéssel kapcsolatos, rá vonatkozó. Alapos szervező munka.
II. főnév -t, -je [e]
1. Olyan személy, aki vmit szervez, főleg aki vmely szervezet v. mozgalom részére (gyak. hivatásszerűen) szervezést végez. A párt szervezői és propagandistái. || a. Olyan személy, aki vmely cselekvést, akciót, főleg közös v. társadalmi megmozdulást, vállalkozást kitervel, kezdeményez, előkészít, (meg)rendez. A kutatóút, a merénylet, a nagygyűlés, a sztrájk, a tüntetés, a verseny szervezője. || b. Olyan személy, akinek különleges hajlama, képessége, tehetsége van a szervezésre. Kitűnő, nem mindennapi, ügyes szervező. Híres szervező, ki a… tavon minden nyáron „velencei éj”-t rendez rakétákkal, kivilágítással. (Kosztolányi Dezső)
2. Olyan intézmény, szerv (3) v. szervezet (2), amely hatáskörénél, lehetőségeinél fogva különösen eredményes szervező munkát tud végezni. A magyar tudományos élet legfőbb szervezője az Akadémia. A kommunista párt volt a forradalom szervezője és irányítója.
Szóösszetétel(ek): szervezőképesség; szervezőtehetség.
