szeszélyes
szeszélyes [e-ë] melléknév -en, -ebb [e, e]
1. Olyan <személy, csoport>, akinek, amelynek szeszélyei vannak, v. akit a szeszély(esség) jellemez. Szeszélyes ember, gyerek, nő. Szóláshasonlat(ok): szeszélyes, mint az áprilisi idő: nagyon szeszélyes. Egyik hiúbb a másiknál: hamis, Szeszélyes, csalfa és könnyelmü nép. (Vörösmarty Mihály)
2. Ilyen személlyel kapcsolatos, hozzá tartozó, tőle származó <hangulat, megnyilatkozás>. Szeszélyes ötlet, viselkedés. Szeszélyes természete van. || a. Viselkedésében szeszélyes emberre emlékeztető <állat>. Szeszélyes kutya, ló.
3. (átvitt értelemben) Változékony, szélsőséges <időjárás> v. ilyen időjárású <időszak>. Szeszélyes április. Benned születtem édesbús szeszélyes Tavaszi hónap, felleges, derűs. (Juhász Gyula)
4. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Csapongóan változatos, színes <álom, képzelet>. Az ifjúság szeszélyes álma illan. (Kisfaludy Károly)
5. (átvitt értelemben, választékos) Különös, szabálytalan, meglepő <mód, forma>. Szeszélyes alakok, minta, vonalak; szeszélyesen összefonódó események. Szeszélyesen kanyargó folyóvíz, örökké változó mederrel… (Jókai Mór) Fájt-é már szívetek a gyorsvonatban… Nézvén az ablak sötét keretét, Min úgy tűnik a táj át, tovafolyva, Szeszélyes rajz, mit gyors kéz letörűl, Mintha bús művész bús vázlata volna…? (Tóth Árpád)
