szétesik
szétesik [t-e] tárgyatlan ige
1. <Anyag, tárgy az összetartó erő megszűnése következtében> alkotó részeire, részecskéire bomlik v. darabokra szétválik. Szétesik atomjaira, részeire. A jó liszt összenyomva nem marad nagyobb csomóban, hanem szétesik. A szántott talaj porrá esik szét a szárazság miatt. Egy-egy repülő hant ott esett szét a kalapján. (Tolnai Lajos) || a. (átvitt értelemben, ritka, túlzó) Majd szétesik a nevetéstől: előre-hátra dőlve, széles taglejtésekkel nagyon hangosan nevet.
2. (átvitt értelemben) <Egységes birtok, birodalom> több személy hatalmába v. tulajdonába kerül> felbomlik. A hun birodalom szétesett. A hatalmas Gál-birtok szétesik. (Mikszáth Kálmán) || a. (átvitt értelemben) <Emberek nagyobb csoportja, vmely intézmény, szervezet (2)> egységét elvesztve felbomlik. Az egyesület, a szövetség szétesik.
3. (átvitt értelemben, rosszalló) <Irodalmi, művészi alkotás> szerkezet, fölépítése laza, nem elég rendezett, részei, epizódjai, alakjai között nincs szerves összefüggés; szétfolyik (3). A regény, az előadás szétesik; a kompozíció szétesik. A darab cselekménye túlságosan szétesik.
szétesés; szétesett.
