szétforgácsol
szétforgácsol tárgyas ige
1. (ritka) <Vmely fából v. fémből készült tárgyat> forgácsokra, apró, hasznavehetetlen darabokra vagdal szét. Dühében szétforgácsolta a széket.
2. (átvitt értelemben, rosszalló) <Erejét, tehetségét, munkáját, idejét> sok jelentéktelen feladatra fecsérli. Szétforgácsolja magát, az idejét. Nem érhetünk el jó eredményt, ha erőnket szétforgácsoljuk.
szétforgácsolás; szétforgácsolható; szétforgácsoló; szétforgácsolt; szétforgácsoltat.
