szétküld
szétküld tárgyas ige
<Embereket, tárgyakat> több irányban elküld. Meghívókat küldött szét. Szétküldte embereit az ország minden részébe. Levelét azonban a király szétküldi. (Arany János) Asszonyokat küldött szét… a török kereskedőkhöz. (Mikszáth Kálmán)
szétküldet; szétküldhető; szétküldő; szétküldött.
