szétválaszt
szétválaszt tárgyas ige
1. <Összetett v. egymással keveredő, összefonódó tárgyakat, élőlényeket> egymástól elválaszt. Szétválasztja a bárányokat és a juhokat. Szétválasztja az összeenyvezett deszkákat. Egy sűrű tamariskbokrot szétválaszta maga előtt. (Jókai Mór) || a. <Hajat> egy meghatározott vonaltól jobbra és balra fésül. Haját középen választja szét. || b. Szétválaszt (vmire): <egyetlen tárgyat, területet, felületet> két részre különít azzal, hogy rajta egyik széltől a másikig vonalat húz; kettéoszt. A táblát egy vízszintes vonallal két mezőre választotta szét. || c. <Együtt, egy irányban haladó dolgokat> úgy irányít, hogy más-más irányban haladnak tovább. Az üvegprizma szétválasztja a különböző színű fénysugarakat.
2. <Egymást tettleg bántalmazó személyeket> egymástól eltávolít. Kardot húzék, hogy szétválasszam őket. (Vörösmarty Mihály–Shakespeare-fordítás) A verekedőket szétválasztják,… a becsípett apák szedelőzködnek [a kávéházból]. (Krúdy Gyula)
3. Szétválaszt (vmire): <összetett anyagot, keveréket, vegyületet> alkotórészeire bontva, esetleg más fizikai v. vegyi csoportosulásokat létrehozva vmivé, két v. több más anyaggá alakít. Köpüléssel a tejet szétválasztjuk vajra és íróra. A vizet az áram bizonyos körülmények közt szétválasztja hidrogénre és oxigénre.
4. (átvitt értelemben) <Két v. több elvont, csak értelemmel felfogható dolgot, fogalmat> egymástól különállónak, különbözőnek tekint v. tüntet fel; (jól) megkülönböztet. Szétválasztja a formát és a tartalmat. Nem választja szét a két rokon fogalmat. || a. (átvitt értelemben) Vmit szétválaszt vmire: vmiben megkülönböztet v. különbözőnek, különállónak tüntet fel vmit. A problémát szétválasztja gyakorlati és elméleti kérdésre.
szétválasztás; szétválasztat; szétválaszthatatlan; szétválasztható; szétválasztó; szétválasztott.
