szigony
szigony főnév -t, -ok, -a
1. Nyéllel ellátott, villaszerű, vasból készült ősi halászó eszköz; a halba döfve az ágai végén levő horgok felnyársalják a halat. Kétágú, háromágú szigony; Neptunus szigonya. Szigonyával a halba döfött. Neptun… szigonyára Dűlvén, ezt kiáltotta… (Csokonai Vitéz Mihály) Egyik kezében volt egy hosszú harminc fogú szigony, a másikban egy félmázsás kőfejsze. (Jókai Mór)
2. Ágyú v. puskaszerű szerkezettel kilőhető, a kilövő szerkezetből zsinórra rögzítve kirepülő s a halba belefúródó ilyen halászó szerszám. A bálnavadászok gyors egymásutánban lőtték ki szigonyaikat. A búvár a víz alatt szigonnyal halászott.
3. (növénytan) Némely növény termésén nőtt szőr csúcsán visszahajló rövid horog. Egyik-másik gyomnövénynek a termése szigonyaival beleakad az állatok szőrébe.
Szóösszetétel(ek): szigonynyél; szigonyvég; szigonyvetés; szigonyvető.
szigonyos.
