szikkad
szikkad tárgyatlan ige -t, -jon (főleg 3. személyben)
<Nedvessé vált v. eredetileg is nedveket tartalmazó tárgy, föld v. terület> a benne levő nedvek párolgása folytán szárazabbá, keményebbé, szilárdabbá válik v. kezd válni. Szikkad a megázott ruha; szikkad a sár; lassan, gyorsan szikkad vmi; szikkadni hagy vmit. A sár nem volt mély, már erősen szikkadt a nádas. (Móricz Zsigmond)
Igekötős igék: felszikkad; kiszikkad; megszikkad.
szikkadás; szikkadó.
