szilánk
szilánk főnév -ot, -ja
1. (rendsz. többes számban) Vmely törékeny anyagnak, tárgynak apró darabja. Vmit szilánkokra tör, zúz; szilánkokra török vmi. Elejtette a tányért, az üveget, s az szilánkokra tört. A tele pohár kiesett reszkető kezéből, diribdarabokra tört, szilánkjai szétfrecsegtek. (Mikszáth Kálmán)
2. Felrobbant lövedék, bomba apróbb, éles, hegyes darabja. A sebesültnek szilánk van a testében. Szilánkot kapott az ostrom alatt. A szilánkot műtéttel távolítják el.
3. Kemény, hasadó anyag (főleg fa) egy-egy kis letört, lehasadt, hosszúkás, hegyes, vékony darabja. Szilánk ment az ujjába. A puhafát szilánkokra aprítja. Fenyőfából szilánkokat hasít. Ejh, döntsd a tőkét, ne siránkozz | ne szisszenj minden kis szilánkhoz.! (József Attila) || a. (tájszó) A toklász szálkája. Kalásznak a szilánkja, cserebogárnak az egyik lába, cserépdarab… mindez elpusztul. (Mikszáth Kálmán) || b. (költői) Tövis. Szép rózsafádnak, szerelem, Csak töviseit, csak szilánkját, Bimbóit én nem ismerem. (Vajda János)
Szóösszetétel(ek): 1. szilánkbiztos; szilánkeltávolítás; szilánkmentes; 2. aknaszilánk; bombaszilánk; csontszilánk; gránátszilánk.
szilánkol; szilánkos.
