szilárd
szilárd melléknév -an (-ul), -abb
1. (fizika) Olyan halmazállapotú <anyag, test>, amelyben az anyagi részecskék között nagy az összetartozó erő, és amelynek bizonyos keménysége és állandó alakja van. Szilárd halmazállapot; szilárd anyagok, testek. A gránit szilárd kőzet. A víz szilárd alakja a jég. Némely anyag nem fordul elő szilárd alakban a természetben. A vas szilárdabb, mint a réz.
2. Jól, erősen összeilleszkedő (alkat)részekből álló, tömör, a ráható erőnek, az igénybevételnek jól ellenálló; erős, tartós. Szilárd építmény, fal, szerkezet. Szilárdan egybeilleszti az alkatrészeket.
3. Helyéből ki nem mozduló, el nem mozdítható; nem mozgó, nem mozgékony, nem ingatag; biztos, állandó. Szilárd gerenda, oszlop; szilárd pont. Végre szilárd talajt érzett lába alatt. Szilárdan áll a lábán. Felhő az élet… Elfoszlik az, alighogy látszaték… De áll az ég, mivel szilárd és örök, A csapodár, ledér árnyak között. (Komjáthy Jenő) Megszédült vele a szilárd föld. (Móricz Zsigmond) || a. (átvitt értelemben, pénzügy) Olyan, ami viszonylag állandósultnak, tartósnak tekinthető, nincs kitéve bizonytalan változásoknak, ami iránt épp ezért jogos bizalom van. Szilárd árak, forint, pénz; (1945 előtt) szilárd piac: felvevőképes, változatlan, jó árakat biztosító p., szilárd valuta (1945 előtt) szilárd tőzsde: változatlan, nem ingadozó árfolyamot mutató, tartó t. A sok összebonyolódott állapotot mind felírta egy nagy könyvbe, aminőt minden kereskedő tart magának… Az ilyen kereskedői könyv nagy szentség, olyat csak szilárd hitelű… embernek adnak, keresztülhúzva minden lap hatóság zsinórjával, s megerősítve pecsétjével. (Jókai Mór)
4. (átvitt értelemben) Kemény, tartós, biztos alapokon nyugvó, létében erős, megingathatatlan. Szilárd egység, hatalom, irányzat, kapcsolat, összefogás, pártfegyelem, többség; szilárd gazdasági alapok; a demokrácia szilárd alapjai; a béke szilárd bástyája, épülete; a munkásosztály és a parasztság szilárd szövetsége.
5. (átvitt értelemben) Kitartó, szívós, nem gyengülő. Szilárd ellenállás. Szilárdan védekezik. Mutasd meg a világnak, Hogy még erőd szilárd. (Bajza József)
6. (átvitt értelemben, választékos) Határozott (akaratú), elhatározásához, elveihez ragaszkodó, erős jellemű <személy>; állhatatos, kitartó, rendíthetetlen. Szilárd egyéniség, férfi, jellem. Ha férfi vagy, légy férfi, Erős bátor, szilárd. (Petőfi Sándor) Sohasem változtatott azon, amit egyszer elhatározott. Nem azért, mintha különösen szilárd karakter lett volna… (Krúdy Gyula) || a. (átvitt értelemben, választékos) Ilyen személyre valló, ilyen személyektől eredő <tulajdonság, magatartás, tevékenység>. Szilárd akarat, elhatározás, elvek, meggyőződés; szilárdan elhatároz, eltökél vmit; szilárdan kitart vmi mellett, ragaszkodik vmihez. Az ifjúság szilárd-an hisz a holnapban. A védelem szilárdan áll a lábán. Szilárdan hangoztatja meggyőződését. Haragszom rád szilárd erényidér’. (Vörösmarty Mihály) Félek, hogy ha elalszom, nem kelek föl többet. De akaratom szilárd. (Babits Mihály)
