szilárdul
szilárdul tárgyatlan ige -t, -jon (kissé választékos)
1. <Anyag> egyre szilárdabbá válik. Szilárdul a beton, a híg habarcs. || a. Vmivé szilárdul vmi: anyag így átalakul vmivé. A felkent habarcs vakolattá szilárdult. A kenyértészta… csontkeménnyé szilárdult a kandallón. (Jókai Mór)
2. (átvitt értelemben) <Állapot, helyzet, viszony, ár> folyamatosan tartóssá, állandóvá válik; állandósul. Szilárdul a béke, a fegyelem, a gazdasági helyzet. Szilárdulnak az árak.
Igekötős igék: megszilárdul.
szilárdulás; szilárduló; szilárdult.
