szilfa
szilfa főnév
1. Szil [1]. A tölgyek között több szilfa állt. A büszke szilfa forgács és szilánk, – ledönté, meggyujtá az égi láng. (Tompa Mihály) Az udvaron a szilfa vén árnyéka | s a kapunál – az arcom nézi tán? – | egy idegen és merev tulipán. (Kosztolányi Dezső)
2. Ennek kemény, tartós fája. Szilfából kerékagyat faragott. Hajts görbére az erdőn egy szilfának Fiatalját s ha meghódol, csináld eke szarvának. (Csokonai Vitéz Mihály) || a. jelzői használat(ban) Ebből való, készült. Szilfakaró.
Szóösszetétel(ek): szilfaág; szilfabetegség; szilfaderék; szilfaerdő; szilfagomba; szilfaiskola; szilfalevél; szilfarönk.
