szimmetrikus
szimmetrikus [ë] melléknév -an, -abb, (ritka) szimetrikus [ë v. e] (régies írva: symmetricus is)
1. Olyan <alak, elrendezés>, amelyben szimmetria érvényesül; részarányos. Szimmetrikus egyenlet; (mennyiségtan) szimmetrikus függvény: olyam f., amelynek értéke változatlan marad, ha a változókat bármely módon felcseréljük egymással; szimmetrikus (sík)idom: olyan (sík)idom, amelyet vmely egyenes mint tengely mentén összehajtva, az idom két része egymást fedi; (növénytan) szimmetrikus virág: olyan v., amely egy, legfeljebb két síkkal két egyenlő félre osztható. Az ember arca, az állatok teste szimmetrikus. A házak a tér két oldalán szimmetrikusan helyezkednek el. Ez a legjobb szerkezetű műve Szigligetinek, kerek és symetricus egész. (Vörösmarty Mihály) Amikor | a bácsi… ügyesen | húzta gyémántját a hűs üvegen |…, ha gyors újjai alatt | megszületett valami szép, finom, | szimetrikus mű, képkeret, idom: | mint varázslóra néztem rá. (Szabó Lőrinc)
2. Szimmetria alapján történő. Szimmetrikus felosztás, tagolás.
szimmetrikusság.
