szimpla
szimpla melléknév és főnév (régies írva: simpla is)
I. melléknév ..lán, ..lább
1. Egyszerű, igénytelen, jelentéktelen <személy, dolog>. Nem vagyok kormányférfi, hanem szimpla hadvezér. (Jókai Mór) Hans… jövendőbeli apósának fölfedi, hogy viszonya nem szimpla katonaszórakozás volt. (Ambrus Zoltán) Szimpla a ruha, de elegáns szabású. (Gárdonyi Géza) || a.* Könnyen áttekinthető, nem bonyolult <tényállás>, könnyen elvégezhető, végrehajtható <dolog>; egyszerű. Szimpla kérdés, ügy; szimpla feladat. Az én történetem szimpla kis história. (Gárdonyi Géza) Hát belemegyünk [a társasjátékba]. – Hm. Az nem olyan szimpla valami. (Gárdonyi Géza) || b. Finom különbségtételre, mélyebb ismeretre nem képes, primitív <személy, képesség>. Szimpla ember, gondolkodásmód. Ez a szimpla kis teremtés valami varrólány volt. (Móricz Zsigmond)
Kerülendő szó vagy kifejezés.
2. Egyrétű, csak egy sorból, rétegből, egy lényeges alkatrészből álló. Szimpla ablak; szimpla puska: egycsövű p.; szimpla virág: olyan v., amelynek kevés számú szirma van, s az egy rétegben helyezkedik el. Az én szimpla puskám varjúpusztító csak. (Vas Gereben) Az ablak szimpla volt. (Gárdonyi Géza)
3. (1945 után) Szimpla fekete: <eszpresszóban:> kis adag feketekávé.
II. főnév ..lát, ..lája
1. (1945 után) Szimpla fekete. Kérek egy szimplát. Kifizette a szimpláját, és távozott.
2. (vadászat) szimpla (I. 2) puska. Elsüti a szimplát. A „szimpla” megint eltűnik a szűr védelmében. Nagy kár volna, hogyha beáznék. (Bársony István)
