szín [1]
szín [1] főnév -t, -ek [színëk v. szinëk], -e [színe v. szine]
I. Látási érzet.
A tárgyaknak, testeknek, jelenségeknek az a tulajdonsága, milyensége, amelyet a szemünkbe jutó fénysugarak hullámhossza és rezgésszáma szerint alakuló látási érzetként észlelünk. Élénk, eleven, erős, fakó, halvány, haragos szín; → kevert szín; → kiáltó szín; → kiegészítő színek; piszkos szín; → primer színek; → semleges színek; → szekunder színek; → szimpatikus színek; tarka, telt, tompa szín; → vad szín; vmely szín hidegsége ←; vmely szín melegsége ←; vminek a színe; a bútor, a szövet, a virág színe; vmely színben v. színt → játszik; vmilyen színben fénylik, ragyog, tündököl; → elhagyja a színét; színét → ereszti; vmilyen színt vesz fel; színét → hagyja; → kiveszi vminek a színét; színét sem látja vkinek, vminek v. (tájszó) vminek a színe → világát sem látta: még távolról sem, egyáltalában nem látja, ill. látta; sohasem jut(ott) hozzá; vmilyen színt → ölt; → tartja a színét; színét → veszíti. A tanyáknál szellők lágy ölében Ringatózik a kalászos búza, S a smaragdnak eleven szinével A környéket vígan koszorúzza. (Petőfi Sándor) A Fénynek földi hang még nem felelt, | Csak a színek víg pacsirtái zengtek. (Tóth Árpád) [Ilona]. És nekem | szín is ez, | halovány kék-lila, | halovány | anilin, | ibolya, | Ilona. (Kosztolányi Dezső) Álmosan figyeltem a zöld szín játékát a gyepen és a fákon. (Gelléri Andor Endre) || a. <Csak bizonyos szókapcsolatokban:> vmilyen, ill. a jelzővel megnevezett színű festék. A zöld színhez sárgát kever. Sötét színnel fedi a hátteret. Mintha csak színt rakna fel egy lelki szemei előtt lebegő képre… (Justh Zsigmond)
2. Arcszín. → Pápista szín; egészséges színe van; jó színben van; → rossz színben van; → változik a színe; → elváltozik színében; → kikel a színéből; színt → változtat. Szép mennyasszony színe halvány. (Arany János) Gyanús volt a színéből kikelt ábrázatával. (Mikszáth Kálmán)
3. Országot, várost, közületet, egyesületet, fejedelmi v. nemesi családot zászlón, címeren, pajzson v. ruhán jelölő szín (1) v. az ilyen színek egyike. Színt → változtat. A 48-as szabadságharcban lengyelek is küzdöttek magyar színek alatt. A Bourbonok színe a fehér volt. A versenyem magyar színekben indult.
4. (játék) <A játékkártya csomagjában> az azonos színnel (1), ill. jelekkel megjelölt különböző ábrájú lapok csoportja, ill. e lapok egyike. → Hosszú szín; színre színt kell adni; színt → változtat. A francia kártya színei: káró, kör, pikk, treff. Új színt kér. Mit akar ezzel a színnel?
II. A valóság sokféleségének vmely tulajdonsága, varázsa, változata.
1. (átvitt értelemben) Általában változat, változatosság. Shakespeare darabjaiban a költő egyéniségének és korának minden színe ott ragyog.
2. (átvitt értelemben) <Művészi alkotásban v. alakításban> változat, változatosság, árnyalatosság, élénkség. Az énekesnő hangjában sok a szín. A színész játékában nem volt elég szín. Kevés mese van benne, de annál több helyzet és szín. (Karinthy Frigyes)
3. (átvitt értelemben) Vmely élmény, benyomás, ábrázolás, közlés hangulati jellege. → Szép színbe öltöztet vmit; derűs v. derült színben látja a világot; → rózsás színben (tüntet fel, fest le stb. vmit); → sötét színben lát vmit; → sötét színben fest le vkit, vmit; → élénk színekkel ábrázol (ecsetel, fest) vmit; → sötét színekkel fest le vmit. Tetteit a világ a valónál feketébb színben látta. (Kemény Zsigmond) Pap a papi széken, nemes a nyeregben Festi a közös gyászt fekete szinekben. (Arany János) Ha a falu életéről fekete színeket vettem, mindig… Pthrügyről hoztam azokat. (Móricz Zsigmond)
III. Vminek a jelenléte, megjelenési módja, formája.
1. (választékos) <Rendsz. nevezetes személlyel kapcs.:> vkinek közvetlen jelenléte, vkinek személye szemtől szembe(n). Vkinek a színe → elé; vkinek a színe → elől. Jó Toldi azonban táborhoz elére: | Lakoma állt épen, ez nap örömére… Azután császárnak színe elé járul, Röviden szép szót tesz mostani sorjárul. (Arany János) El Isten színétől, megátkozott. (Madách Imre) Színem elé parancsolom majd Fehér köntös szűzi árnyad… (Ady Endre) Meghatva dadogok dicső színed előtt… (Juhász Gyula) || a. Színről színre: közvetlen közelből, szemtől szembe. Már Cigányországot | Szinről szinre látod. (Arany János) Ösmerte… Jókai Mórt régen… Hanem színről színre még sohase látta. (Mikszáth Kálmán)
2. (ritka) Vkinek, vminek más-más nézőpontból mutatkozó megjelenési formája, arculata. Semmi szín alatt: semmiképpen sem. Magán → viseli vminek a színét. Orvosokat hívtak, s kurrenst küldöztek az ország | Minden részéhez, Lúdas Matyi megfogatása | Végett; csakhogy az ő képét igazára leírni Nem lehetett, minthogy mindég más színbe jelent meg. (Fazekas Mihály) Minden dolognak oly sok színe van, Hogy aki mindazt végig észleli, Kevesbet tud, mint első pillanatra, S határozatra jőni rá nem ér. (Madách Imre) Semmi szín alatt sem akar csalni. (Tolnai Lajos) || a. (vallásügy) Jelkép, jegy (II. 6) A husziták két szín alatt áldoztak: kenyér és bor színe alatt. Valamikor háborút lehetett viselni azért, hogy az Úr vacsorája egyes vagy kettős szín alatt szolgáltassék-e ki. (Jókai Mór) || b. (vallásügy, régies) Az Úr v. Urunk színe változása: <katolikus szóhasználatban:> az a bibliai jelenet, amelyben Krisztus alakja három tanítványa jelenlétében nagy fényességben ragyogott.
3. Látszat; látszólagos jelleg. → Szép szín alatt; új színt kölcsönöz a dolgoknak; hamis színben tüntet föl vmit. Az a színe a dolognak, mintha személyes sértődésből cselekednél. A dolgot olyan színben tüntette fel, hogy sokan neki adtak igazat. A dokumentumok Cyranot határozottan más színben tüntetik fel, mint a Rostand darabja. (Ambrus Zoltán) Bocsánat – feleltem nyugodt színnel –, engem csak az lepett meg, hogy véletlenül nekem is Mayer Adolf a nevem. (Gárdonyi Géza) Veszelka Péter tévedésből hamis színbe került. (Móricz Zsigmond) || a. (régies) Színből: tettetésből, színlelésből. Csak színből tart velünk. Haj! Istenemre, leg- | alább csak egy vidám tekéntetet | mutatna hát, ha színből is. (Katona József) || b. (választékos) Színre: a) külső szerint ítélve, látszólag. Színre sokat mutat. Színre nagyon szép. b) tettetésből, színlelésből, színből. Maga Bálint, ha szivből, ha szinre, | A basának dolgozott kezére. (Arany János)
IV. Vminek a felülete, felszíne, legfelső része.
1. Víznek v. esetleg más folyadéknak a felülete, felszíne. A víz színén → marad. Magassága a tenger színe fölött… Sok száz évvel ezelőtt… az eljövendőt vártuk, aki csodát mível majd, megmozdítja a hegyet, és a tenger színén jár száraz lábbal. (Karinthy Frigyes) A tenger színén csillogott a napfény. (Babits Mihály) Jelenlétemben azt kérdezte valaki az egyik főpapunktól: miért van az, hogy a vízre helyezett kődarab elsüllyed, a fa pedig fennmarad a víz színén? (Nagy Lajos) || a. A tej színe: tejszín. Leszedi a tej színét. || b. Színig: a legfelső széléig, a pereméig, színültig (tele van, megtelik vmi, ill. megtölt vmit: edényt, tartályt). Ha a kehely egyszer színig telve van, a tenger árjai átmehetnek rajta, s egy cseppel sem fogják nevelni tartalmát. (Eötvös József) Csak a vékát kell tartani: Az uraság színig adja, A kasznár meg el se csapja. (Arany János) A sekrestye aljába színig áll a kész puskapor. (Gárdonyi Géza) A hordók színig álltak az eladatlan kétévi terméssel. (Babits Mihály) || c. (választékos) A föld színén: a) a föld felszínén, a földön, közel a földhöz. Kis házak gunnyasztanak a setétben az ég alatt a föld színén. (Móricz Zsigmond); b) az egész földkerekségen. A föld szinén, úgy érzi, mintha Nem volna lény alávalóbb. (Vajda János)
2. Vmely kelmének élénkebb oldala, szebbik, tetszetősebb külső fele. Az ablakfüggöny színe a szoba felöl esik. Ennek a szövetnek színe és visszája egyforma. Szép országok [= országuk] hevert elhagyottan… Éktelenné tette török, tatár nyoma, | Rongált zászló lőn az ő formája, Nem volt annak színe, sem fonája [= fonákja]. (Arany János)
3. (átvitt értelemben, régies, választékos) Vminek a java, vmiből a legjobb, a legértékesebb, a legkülönb rész (ma ikerszóként: színe-java, színe-virága). A megye színe ismét ülést tart. (Eötvös József) Halnak, halnak, egyre halnak, Színe, lángja a magyarnak. (Arany János)
Szólás(ok): színt vall: megvallja v. fölfedi, hogy mi(k) a szándéka(i), milyen a felfogása, gondolkozása, milyen irányhoz tartozik.
Szóösszetétel(ek): 1. színálló; színátmenet; színbor; színcsere; színdús; színelmélet; színérték; színérzékeny; színfokozat; színharmónia; színkártya; színkeverék; színkeverés; színorgia; színösszeállítás; színösszhang; színrokonság; színsáv; színtévesztő; színvas; színvegyítés; színvegyület; színvesztés; 2. alapszín; aranyszín; arcszín; bélszín; bogárszín; bronzszín; csontszín; divatszín; dohányszín; ezüstszín; felszín; gesztenyeszín; gyöngyszín; hajszín; hamuszín; hangszín; hátszín; helyszín; hószín; hollószín; hússzín; ibolyaszín; krémszín; külszín; lenszín; levélszín; lilaszín; mályvaszín; meggyszín; mézszín; nemzetiszín; olajszín; ólomszín; ónszín; opálszín; pasztellszín; rózsaszín; savószín; szivárványszín; téglaszín; tejszín; tengerszín; térszín; terepszín; testszín; vajszín; vérszín; violaszín; zsemleszín.
