színhely
színhely főnév
1. (rendsz. birtokos személyraggal) Az a hely, ahol vmi végbemegy, lezajlik, vmely esemény történik; helyszín. A gyilkosság, a szerencsétlenség, az ütközet színhelye. A labdarúgó mérkőzés színhelye a stadion lesz. Nagy tömegek tódultak a népgyűlés színhelyére. Dicséretes, barátom, önbizalmad, De biztosítást, hogy szavadnak állsz, Előbb a harcok színhelyén szerezz. (Madách Imre) Szorongó érzésem, ahogy a kongó folyosókat járjuk, tisztára a bűnösé, aki visszatér a tett színhelyére. (Karinthy Frigyes) || a. (kissé választékos) Vki működésének a színhelye: az a terület, amelyre vki működésének a hatékonysága kiterjed(het). Működésének színhelyét külföldre tette át.
2. (film, színház) Az a hely, amelyen vmely színpadi mű cselekményének egésze v. egy része történik, s amelyet a színpad ábrázol, jelez. Az első felvonás színhelye a királyi vár, a másodiké: tisztás az erdőben. A dráma színhelye: Róma a XVI. században.
Szóösszetétel(ek): színhelyváltozás.
