színpadi
színpadi [mp] melléknév -lag
1. Színpadon alkalmazott, ott előforduló, működő, használt, történő. Színpadi díszlet, előadás, függöny, jelmez, kellék; színpadi munkás; színpadi név; színészi álnév; színpadi reflektor, világítás; színpadi technika, záporpróba. Irma színpadi belépője… ismerős volt Szinbád előtt. (Krúdy Gyula)
2. (film, színház) Színpadra való, színpadról hatást keltő, színielőadásban érvényesülő. Színpadi alak, arc, hang, hatás, játék, megjelenés; színpadi csillag, hős, királyné; színpadi fogás ←; színpadi illúzió, rögtönzés, tréfa. Inkább színpadi mű az, mint költői. (Gyulai Pál) Sophocles már látszik a formákkal;… színpadi hatásokat keres. (Péterfy Jenő) Akit a szavak nem kápráztatnak el…, az fölismeri a közönséges színpadi fogást. (Ambrus Zoltán) || a. (film, színház) Színészi játékra v. a rendezésre vonatkozó. Színpadi gyakorlat, ismeret, rutin; színpadi utasítás: a szerzőtől a színésznek v. a rendezőnek adott utasítás. [Katona] nem ok nélkül adja… színpadi utasításul, hogy Gertrúd „egy ideig nézi” Bánkot. (Arany János) || b. Színészi, színi. A portás nem volt ismerős a színpadi világban, csupán a maga „szolgálati” világában. (Krúdy Gyula) || c. Színdarabokat író <személy>. Színpadi író; színpadi szerző ←.
3. (kissé régies, rosszalló) Mesterkélt nem természetes, színészkedő, nem őszinte; színpadias. A fiatal úr színpadi hangsúlyozással szavalta, hogy kártyához nem fog nyúlni! (Vas Gereben) Kornél báró színpadi megállással plántálta magát eléje. (Jókai Mór)
