szintézis
szintézis főnév -t, -ek, -e [ë, e]
1. (választékos) Általában vmely szemléleti, tapasztalati, gondolati, kutatási anyagnak rendezett, egységes egészbe foglalása. Teremtő szintézis: szemléleti és gondolati elemekből új egész alkotása. || a. Ennek eredménye. Szintézisbe fog, szintézisben lát vmit; szintézist teremt. Műve az idevágó gazdag kutatásnak legjobb szintézise.
2. (filozófia) Két ellentétes fogalom, tényállás (tézis, antézis) (látszólagos) ellentmondásnak megszüntetése, ill. feloldása egy harmadik fogalomban, tételben, amely a két előző tartalmát egy magasabb egészben egyesíti, anélkül, hogy ellentétes voltukat megszüntetné. Már Hegel filozófiájában megtalálható a tézis, antitézis és szintézis dialektikus egysége.
3. (lélektan, filozófia) Analízis útján kapott elemeknek a köztük fennálló viszonyok alapján történő egységbe foglalása, szerves egésszé egyesítése. Szemléletünkben és megismerésükben az analízis és szintézis munkája egymást váltja. || a. (tudományos) Ez az eljárás mint tudományos módszer. A tudományos kutatásban az analízis és a szintézis egyensúlyát meg kell tartanunk.
4. (vegyi ipar) Bonyolultabb vegyületeknek elemekből v. egyszerűbb vegyületekből való előállítása. Szintézis útján sok műanyagot gyártanak.
szintézis; szintézisű.
