szirt
szirt főnév -et, -je [ë, e] v. (régies) -ok, -ja (irodalmi nyelvben)
Magas, meredek, csupasz szikla; sziklacsúcs. Kietlen, magányos szirt. Zordon erdők, durva bércek, szirtok! | Harsogjátok jajjaim! (Csokonai Vitéz Mihály) Hát ujra itt. Őszi hegyek közt, | Ujra rosszkedvűn, betegen, Köhécselni a többiek közt, Mig szél üvölt a szirteken. (Tóth Árpád) Szigetek | keltek, süllyedtek, pálmás part felett | mord szirt. (Szabó Lőrinc) || a. Kő, szikla(darab). A folyó medréből kiálló szirtek veszélyeztették a hajózást. Kő hasítja gyenge lábát, Szirten át esik-bukik. (Arany János) S fenn újra a magányos útra vágtunk, | mely kő és szirt között előnkbe nyilott. (Babits Mihály–Dante-fordítás)
Szóösszetétel(ek): 1. szirtcsoport; szirtcsúcs; szirtdarab; szirtél; szirtfal; szirthasadék; szirtkő; szirtlap; szirtlépcső; szirtoldal; szirtorom; szirterdő; szirtrepedés; szirttaréj; szirttető; szirttorony; szirttömeg; szirttöredék; szirtüreg; 2. kőszirt; nyakszirt.
