szita
szita főnév szitát, szitája
1. Hengeresre hajlított, vékony falemezből s benne kifeszített (lószőr- v. drót)szövedékből készült háztartási eszköz; szemcsés v. por alakú anyag finomabb, apróbb elemeit választják ki, szennyezett szemcsés anyagot tisztítanak vele, pépet törnek át rajta. Ritka, sűrű szita; a szita kérge ←; kilyukad, kiszakad a szita; szitán → átnyom vmit; szitán áttöri a paradicsomot; szitára tesz vmit; (átvitt értelemben, túlzó) szitává lő vkit, vmit: nagyon sok helyen átlövi; (átvitt értelemben, túlzó) szitává lyuggat, rág vmit: annyi helyen átlyuggatja, úgy összerágja, hogy sok lyuk keletkezik rajta. Szita, rosta, csupor, fazék, vagyon mind veszőbe, A szomszédból kéregetnek másokat helyébe. (Arany János) A vöröshagymát finom szitán törik át. (Krúdy Gyula)
2. (műszaki nyelv) <Gépben> hasonló szerkezet, amely ide-oda mozogva, rázódva apró, szemcsés anyagnak (kül. őrleménynek) nagyság szerint való osztályozását végzi. A szitának különösen a malomiparban van szerepe.
3. (ruházkodás, bizalmas) Szitavászon. Egy fél méter szita kell még.
Szólás(ok): átlát a szitán: felismer vmely készülő ravaszságot, cselt, csalafintaságot, ellene irányuló tervet; nem lehet becsapni, rászedni vmivel; (régies) szitával mer vizet: hiábavaló, haszontalan munkát végez. Közmondás(ok): Új szita szegen függ: az új embert, új szerzeményt (eleinte) megbecsülik, kímélik.
Szóösszetétel(ek): 1. szitabetét; szitadob; szitafenék; szitakéreg; szitakeret; szitakészítő; szitamaradék; szitaszekrény; 2. drótszita.
szitácska.
