szó [1]
szó [1] főnév -t, -k v. szavak, szava
1. A nyelvnek és a beszédnek az a legkisebb egysége, amelynek meghatározott hangalakja, nyelvtani formája és meghatározott jelentése van. Kiejtett, leírt szó; hosszú, rövid szó; bizalmas, durva, illetlen, ízes, költői, közönséges, trágár, ünnepélyes szó; elavult, élő szó; → kihalt szó; régi, régies szó; → állathívogató szó; eredeti szó; hangfestő, hangutánzó szó; → idegen szó; → nemzetközi szó; ősi szó; képzett, mesterséges szó; összetett szó; → tagolatlan szó; vmely szó családja →; a szó összetételei, származékai; a szó igazi, mai, szűkebb, tágabb, tulajdonképpeni értelmében; egy szó meghonosodik vmely nyelvben; átvesz, kölcsönöz vmely szót vmely nyelvből; származtatja a szót; szavakat alkot, megrövidít; kiejt, kimond egy szót; ismer vmely szót; lefoglal egy szót vminek a jelölésére. Haza és szabadság, ez a két szó, melyet Előszöt tanuljon dajkától a gyermek. (Petőfi Sándor) A balkonra szép nő lépjen ki halkal S mondja: édes … s mondjon más drága szókat, Mik lágyabbak mint pongyolája fodra. (Tóth Árpád) || a. (nyelvtudomány) A nyelvnek tagolt hangokból álló s önállónak tekintett, legkisebb olyan egysége, ill. ennek toldalék(ok)kal ellátott alakja <mint vmely szövegnek része>, amely vmely dolgot v. róla alkotott fogalmat jelöl, v. a mondat tagjai közt levő viszonyt jelzi, ill. a mondat értelmét árnyalja, módosítja. Egyalakú szók; egy-, két-, háromtagú szó; magas, mély hangú szó; → egy jelentésű szavak; → jelzett szó; ragozott szó; a szó alakja és jelentése; a szó helyesírása, kiejtése; a szó töve; a szó vmivel v. vmire végződik; szó szerint ért, vesz vmit: a) a szöveg v. a kijelentés betű szerinti értelmében; b) nem átvitt értelemben é., v. vmit; szó szerint fordít: az eredeti szöveg szókapcsolataihoz, kifejezéseihez, mondatszerkezetéhez ragaszkodva f. vmit; szóról szóra: az eredeti közlés, fogalmazás szövegével teljesen egyezően; szóról szóra v. (ritka) egy szóig v. az utolsó szóig: minden kis részletében, teljes egészében (igaz, úgy történt, úgy áll a dolog); hangsúlyoz, megnyom egy szót; használ, szeret vmely szót; → elharap vmely szót v. elharapja vmely szó végét; egy szót sem ért az egészből; egy (árva) szót sem lehetett (többé) kihúzni v. kivenni belőle; egy (árva) szót se szólt; egy szót sem szól, azt is lassan mondja; szavakat → mormol; → játék a szavakkal. Nem érez, aki érez Szavakkal mondhatót. (Vörösmarty Mihály) Szóhoz tapadó szolgai fordítást kívánnak. (Arany János) || b. Az ilyen nyelvi egység valamelyikének írott s a többi hasonló egységtől rendsz. különírással elválasztott alakja. Egy szóba, két szóba ír vmit; a távirat tíz szóból állott; két szót törölt; betold, elolvas, leír, közbeszúr egy szót; szavakat → preparál. || c. Címszó, szócikk. Vmely szó alatt: <vmely szótárban, lexikonban, vmely szócikkben>. Hány szó van ebben a szótárban? A nagy szavakat külön és többen átnézték. Ezt a kapcsolatot az „asztal” szó alatt keresd.
2. Az összefüggő, egységet alkotó, folyamatos nyelvi közlés, kijelentés, mondanivaló. Nagy, hangzatos szavak; költői, szárnyaló, választékos szavak; súlyos szavak; → szemenszedett szó; ügyetlenül elejtett szavak; vkinek a szavai; vkinek → első szava. Dől, folyik a szó vkiből; → beleragad vkibe a szó; → beleszorul a szó; → bennszakad a szó (vkiben); a → száján van a szó; beléje v. torkába → szakad a szó; szó esik ← vkiről, vmiről; → kevés szó esik vmiről; → sok szó esik róla; minden további szó felesleges; nehezére esik, terhére van a szó; → megered a szava; → megered a szó vkiben; → elakad a szó v. vkinek, a szava; a szó fegyverével küzd; nem → áll vkiben v. vkit a szó; nem áll meg (→ megáll) benne a szó; szó ér ← vkit, vmit; szó fér ← vmihez; a szó köztünk maradjon: kettőnk titka maradjon, amit mondtam mondok; → eláll a szava; → megindul belőle a szó v. megindul a szava; → megjön a szava; → ömlik a szó vkiből, vkinek a szájából; szava az egeket → verdesi; szavai utat találnak szívéhez; fülembe csengnek utolsó szavai; szíve, szava egy; egy szava sem igaz; minden szava hazugság; minden (igaz) szava aranyat ér; minden tizedik szava igaz; → századik szava sem igaz; → fullánk minden szava; → hallgass a szava; a szónak → rossz v. legrosszabb értelmében; a szó szoros ← értelmében; szó, ami szó v. (ritka) szó ide, szó oda: akárki mit mondjon is; azt meg kell adni v. vallani; őszintén v. az igazat megvallva; se szó, se beszéd: minden bevezetés v. előzmény nélkül; váratlanul, hirtelen; ahány szó, annyi hazugság; → belekap vkinek a szavába; vkinek a szavába → kap; szóba → kerül; szavába → vág vkinek; szavakba → szed; elég a szóból: hallgass!; ne beszéljünk többet!; elég volt a beszédből!; kifogy a szóból: nincs több mondanivalója, nem tud már mit mondani, elhallgat; szóból szó kerekedik: egyre jobban belemelegszenek a beszédbe, vitába, veszekedésbe; kár minden szóért: felesleges a beszéd, a dolog megváltoztathatatlan; ért a szóhoz: jól tud beszélni, jó előadó v. szónok; nem lehet → elmenni, → elindulni a szaván; csügg vkinek a szaván: nagy figyelemmel hallgatja a beszédét; vége legyen a szónak: elég volt a sok beszédből; → enged a szónak; hisz vki szavának; szóra bír vkit; szóra nyitja a száját; → egy szóra; → megáll egy szóra; az → első szóra; ad vkinek a szavára: véleményét figyelembe veszi, nagyra becsüli; esküszik vkinek a szavára: feltétlenül igaznak tartja, amit a szóban forgó személy mond(ott); (régies) szóra fog vkit: kérdőre vonja, vallatóra fogja; (ritka) ért a szóról: érti a világos beszédet; → feladja a szót (vkinek); → hallatja szavát; vkire, vmire → fordítja a szót; → meghúzza a szót; egymás szájából → kapkodják a szót; (vkinek) szájából veszi ki (→ kivesz) a szót; számból vetted ki a szót; vkinek a → szájába adja a szót; szót szól vkiért, vmiért: közbenjár érte; kiböki, kinyögi a szót: nagy nehezen kimondja, amit akar; (egy) szót se többet (erről v. róla); ne beszéljünk tovább róla! Szó szót → követ; belefojtja a szót; nem → érti, a (szép) szót; szót → ért vkivel; torkába v. torkára → fojtja a szót; szót fecsérel, pazarol, veszteget vmire, (ritka) vkire; kezdi, végzi a szót; halkabbra, suttogóra fogja a szót; ontja a szót: bőbeszédű; nem sajnálja a szót: a) szívesen, sokat beszél vmiről; bőbeszédű; b) szívesen elbeszélget vele; → szaporítja a szót; az ijedség, a rémület → elveszi szavát; kiforgatja vkinek a szavát: meghamisítja kijelentésének az értelmét, elferdíti azt, amit vki mondott; nem válogatja meg (→ megválogat) a szavait; válogasd meg (→ megválogat) (jobban) szavaidat!; egyik szavát a másikba → ölti; hogy → egyik szavamat a másikba ne öltsem; szavát → szegi; nem → válogatja szavait; latra veti, latolgatja, megfontolja, megforgatja szavait v. vkinek a szavait; megszívleli, szívére veszi vkinek a szavait; figyeli, hallgatja, issza, lesi, nyeli vkinek a szavait; megittasodik v. megrészegszik saját szavaitól; fukarkodik, fukarul v. fukaron bánik, takarékoskodik a szóval v. a szavakkal; kevés szóval él: keveset beszél, szűkszavú; győzi szóval. Egy szó nyilallott a hazán keresztül, Egy röpke szóban annyi fájdalom. (Arany János) Olyan természetű vagyok, akinek terhére van a szó. (Mikszáth Kálmán) S hogy az asszony szava könnyekbe fulladt, bús hallgatással néztek reá. (Gárdonyi Géza) Ebéd végeztével – se szó, se beszéd – … kijelentette, hogy egy percig se marad ilyen helyen. (Kosztolányi Dezső) Bálint … éppen csak megemelte a kalapját, de szóval nem köszönt. (Nagy Lajos) || a. (jelzős, gyak. melléknévi igenévi jelzős kapcsolatokban) A jelzőben megjelölt tartalmú, ill. jellegű beszéd, mondás, mondat. Áradozó, egyszerű, szapora szó; → bizonyító →; hazug, hiábavaló, kérkedő szó; bátorító, biztató, dicsérő szó; → erősítő szavak; fenyegető, figyelmeztető, hívó, kérő, parancsoló szó; bántó, büszke, kihívó szó; pusztába → kiáltó szó; → jó szó; → szép szó; nem fog rajta a jó szó; egy rossz szó sem volt v. esett soha köztük: békességben, egyetértésben, veszekedés nélkül éltek; mindenkihez van egy jó szava; szép szavakban nincs → hiány; nem → figyel a jó szóra; → hajlik a jó szóra; várja a jó szót; egy jó szót szól vkiért v. vkinek az érdekében; egy → rossz szót sem mond vkire; kimondja az utolsó szót; szép szóval ér el vmit; egyszerű, paraszti szóval fejezi ki a gondolatait. Jaj! mert aki védelmezne, Messze van az tőlünk, messze: Levél oda el nem juthat, Izenő szó oda nem hat. (Arany János) Engem szólítnak útra, kéjre Titokzatos hívó szavak. (Ady Endre) Nem jött az álom. | Hívtam pedig, így és úgy, balga szókkal. (Kosztolányi Dezső) Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet, | jó szóval oktasd, játszani is engedd | szép, komoly fiadat! (József Attila) || b. Vkihez intézett nyelvi közlés, megjegyzés, észrevétel; kül. vmely intést, tanácsot v. kérést, parancsot tartalmazó mondás, mondat. → Hatalmi szóval; az öregek szava; (választékos) az idők szava: egy adott (rendsz. a jelen) történelmi korszak követelményei, feladatai; korszellem.; a lelkiismeret szava: az a belső intés, figyelmeztetés, amely az embert visszatartja vmely erkölcsileg helytelen cselekvéstől; a szív, a természet szava; (átvitt értelemben) a vér szava: a) a vérségi rokoni kötelék, szeretet ereje; b) a nemi vonzalom, a szerelem ereje; fog rajta a szó: megfogadja a tanácsot, az intelmet; mindig az övé az utolsó szó; szava sincs senkihez; nincs több szavam hozzád; szó nélkül ←; vmit nem → hagy szó nélkül; nem mehetünk el szó nélkül a dolog mellett; ért a szóból; felfogja a hallott figyelmeztetes, célzás, nem részletesen kifejtett beszéd értelmét, és aszerint cselekszik; → fél szóból is ért; minden szóért megneheztel; szaván v. szavánál fog vkit: a) egy előbbi, régebbi kijelentése és a jelenlegi beszéde v. magatartása között mutatkozó ellentmondást fordítja ellene; b) ígéretének beváltására kényszeríti; hajlik v. hajt v. hallgat a szóra, okos szóra, vkinek a szavára; ügyelj, vigyázz a szavadra!; szóra sem érdemes: ne is említsd, csekélység az egész; szóra sem méltó; szót sem → érdemel; egyik fülén → beereszti a szót, a másikon ki; elbocsátja a szót a füle mellett; szót fogad: engedelmeskedik; vkinek a szavát (meg)fogadja: a) megteszi, amit vki mond neki; engedelmeskedik vkinek; b) tanácsára hallgat, s aszerint cselekszik; szót ejt v. (régies) tesz vmiről v. vmi felől: említést tesz vmiről, megemlít vmit; mondanék egy szót: volna egy javaslatom, ajánlatom; szóvá tesz vmit: bírálón, megrovásként megemlít vmit; vkinek a szavaival → élve; szóval illet vkit: szemrehányást tesz vkinek, korhol, megró vkit; → eltart szóval vkit; → eltart (jó) szóval; → jóltart szóval vkit; szóval → tart vkit. Előre látom … mint omladoz rakásra Az ész, igazság mennydörgő szavára A zordon ínség óriási tornya. (Berzsenyi Dániel) Neki minden öccsének szót kell fogadnia, de már a kisebb testvérének ő nem fogadott volna szót. (Móricz Zsigmond) || c. Élőszó <az írásos közléssel v. más kifejezési móddal ellentétben>. Szóban és írásban egyaránt tökéletesen kifejezi magát vmely nyelven; véleményét szóban és írásban szabadon kifejezheti; szóban v. szóval hajlandó elismerni vmit; szóval üzen, nem levélben. Szóval sohase bírta volna kinyögni azt, amit hegedűjén olyan mesterileg fejezett ki. (Justh Zsigmond) Ha szóval kellett valamit üzenni, … mindig a Józsi ment. (Mikszáth Kálmán) || d. Beszéd <a cselekvéssel, a tettel v. a valóságos tényállással ellentétben>. Szóban és tettben; szóval és tettel; csak szó marad: <vmely dolog, szándék, terv> nem valósul meg, nem válik tetté; csak a szónál marad: nem jut el a tettig, v. nem váltja be ígéretét. A szót nem követte tett. Ez mind csak szó. Minden szónál többet mond ez a tett. No de se baj, máskép leszen Ezután; Szóval tettel majd segítsünk A hazán. (Vörösmarty Mihály) A szó tiéd, a fegyver az enyém. | Te csak prédikálj, Jónás, én cselekszem. (Babits Mihály) [Ady emlékezete.] – Meghalt? Hát akkor mért ölik naponta | szóval, tettel és hallgatással is? (József Attila) || e. (tájszó) Vmely dalnak a szövege <a dallamával ellentétben>. A szavát tudom, de a hangját [= dallamát] nem. Ennek a friss nótának szomorú a szava. (Justh Zsigmond) || f. Vmely nyelv (II. 2), ill. vmely nyelven folytatott beszélgetés, beszéd. A hazai v. honi szó; idegen szó üti meg a fülét; német szóra fog; → német szóra küld, visz vkit. A fürdőhely hangos az idegen szótól. A magyar szó még nem magyar érzés. (Széchenyi István) A gyorsan múló szép párizsi napokat nem akartuk magyar szóra, magyar társaságra pazarolni. (Kuncz Aladár) || g. (elavult) Rejtett szó: rejtvény (1), talány.
3. Beszélgetés, társalgás, tárgyalás, vita. Szó esik, szó folyik, szó van vmiről; ráterelődik a szó vmire; nehezen indul a szó; gyérül, kifogy, megáll a szó; szóba → áll vkivel; szóba se → áll vele; szóba → ered; szóba elegyedik, ereszkedik vkivel; szóba → jön; szóba kerül vki, vmi; szóba se jöhet; vkivel szóba → keveredik; szóba → hoz vmit; szóban → forog; egy szónak → sem ura; egy-két szóra: rövid beszélgetésre; szóra se méltat vkit: nem szól hozzá, nem hajlandó vele beszélni; → átveszi a szót; → átviszi a szót vmire; → csűri-csavarja a szót; ott hagyta el a szót, hogy …: (előzőleg, mielőtt másra tértünk v. félbeszakították,) arról beszélt, hogy …; → rakja a szót; egy-két v. néhány v. pár szót → szól vkivel; szót → vált; szavát sem lehet → venni; szót → veszít; szót ne → vétsek v. szómmal ne → vétsek; → viszi a szót; → visszaadja a szót. Megismerkedett egy … szatócsnéval, és szóbul szó lett, sok szóbul szerelem lett. (Mikszáth Kálmán) Az egriek megesküdtek, hogy a törökkel szót nem váltanak, semmiféle izenetet tőlük el nem fogadnak. (Gárdonyi Géza) A vak ember … itt talált egyazon sorsúakra, akikkel szót érthetett. (Tömörkény István) Míg így szóval tartott, a folyóparti töltésen vígan haladtunk tova. (Krúdy Gyula) || a. (átvitt értelemben) Vmiről van szó: vmi van veszélyben, vmi forog kockán. Élet-halálról van szó; nagy összegről van szó; a becsületről van szó. Arról van szó, ha te szólsz, ne lohadjunk, | de mi, férfiak férfiak maradjunk. (József Attila) || b. Szó sincs róla: a) nem lehet róla beszélni, nem úgy van, lehetetlen. Szó sincs róla, hogy eljöjjön; b) (megengedő határozószóként, így is:) szó se róla: igaz, hogy … (de); szó sincs v. szó se róla: szép, szép, (de …).
4. <Beszélgetés vita, tanácskozás, tárgyalás közben> felszólalás, hozzászólás, ill. hozzászólási lehetőség v. jog. → Utolsó szó; övé kell, hogy legyen az → utolsó szó; ez az → utolsó szavad?; az → utolsó szó joga; a → végső szó jogán; kimondja vmiben a → végső szót; övé a szó; őt illeti a szó; szóhoz → jut; szóhoz juttat vkit: alkalmat ad neki, hogy beszéljen, vmibe beleszólhasson; → halljunk szót!; szót kér, kap; szót → emel, szavát → emeli; szót → emel vki, vmi mellett v. ellen; szót → emel vkinek vminek az érdekében; → felemeli a szavát; felemeli tiltakozó szavát vmi ellen; → átadja vkinek a szót; → átengedi a szót vkinek; átveszi a szót vkitől; megadja a szót vkinek; → megtagadja a szót; megvonja a szót vkitől; eláll a szótól. Szót kérek, elnök úr – ugráltak fel többen. (Tolnai Lajos) Egy szó, egy ellentmondás nélkül ment keresztül a javaslat. (Móricz Zsigmond) Oly korban éltem én e földön, | mikor ki szót emelt, az bujhatott | s rághatta szégyenében ökleit. (Radnóti Miklós) || a. Beleszólás vmely ügy lebonyolításába; irányító akaratnyilvánítás. Szava van vkinek vmiben: véleményét feltétlenül figyelembe kell venni; (csak) egy szavába kerül vkinek vmi: elég, ha egyszer szól (s máris elintézik az illető ügyét) Ebben neki is van szava, hiszen tagja a bizottságnak. Pénzt nem adtak hozzá, s így semmi szavuk sem volt bele. (Jókai Mór) A gazda oly nyugalommal mosolygott, mintha csak azt mondaná, hogy neki csak egy szavába kerül, hogy ez mind megváltozzék. (Móricz Zsigmond) || b. (ritka, régies) Szavazat, szavazati jog. Tíz szóval nyolc ellenében elfogadták a javaslatot. Nyolc szóval négy ellen a vádlott „bűnösnek” találtatott. (Jókai Mór)
5. (gyak. birtokos személyraggal) Kötelező ígéret, becsületszó. → Adott szó; áll a szavam; felment vkit a szava alól; → embere szavának; → ura a szavának; szavának → áll; szavát → adja (vmire); állja a szavát; bírja vkinek a szavát; megtartja, megmásítja, megszegi, visszavonja a szavát; szavát → tartja; szavát → veszi vkinek; → visszaadja vkinek a szavát; → játszik a szavával. Állott is szavának, szent volt fogadása. (Petőfi Sándor) Nem hinnék az urak, amit Toldi fogad, | Hogy nem csak kijátssza minden ő dolgokat, Nem bocsátanák el, ha jutna eszekbe | Olyan eset, mikor Toldi szavát szegte. (Arany János) Hadnagyi szavamra, csak az írók félnek a haláltól. (Ambrus Zoltán)
6. (gyak. többes számban) Kifejezés, szókapcsolat, szóhasználat. Elcsépelt, elkoptatott szavak; keresetlen, mindennapi, egyszerű szavak; az nem (is) szó*: az nem fejezi ki elég erősen, amit mondani akarunk; erre nincs szó; olyan felháborító, hogy nem lehet rá elég erős kifejezést találni; a szavakba v. vkinek a szavaiba kapaszkodik: a mondottak, a szöveg kifejezésein akad fenn; szőrszálhasogató; → keresi a szavakat; szereti a nagy szavakat: szereti a nagyhangú szólamokat; nagy szavakat mond; enyhe (szelíd) szóval élve; → más szóal. Nem találok szókat érzékeny megindulásomnak kifejezésére. (Csokonai Vitéz Mihály) Válogatatlan szavakkal [beszélt] az érzés és indulat rohamában. (Móricz Zsigmond) || a. (átvitt értelemben) Nagy szó: a) jelentős, nyomós, súlyos, tartalmas kijelentés; Nagy szót mondtál, s ha képes volnál azt megtenni, első vezéremmé tennélek, (Jókai Mór); b) <méltánylás, elismerés, meglepetés kifejezéseként:> ritka, nagy, jelentős dolog, örvendetes tény. Nagy szó, ha igaz. A régi időkben nagy szó volt száz korona. Szegény sorból küzdötte fel magát, s ez akkor nagy szó volt. Nem nagy vagyon, de rendezett. Ez pedig nagy szó nálunk. (Justh Zsigmond)
Kerülendő szó vagy kifejezés.
7. Fájdalomnak, haragnak, bosszankodásnak hangos felkiáltásban v. tagolatlan hangokban való megnyilvánulása. Szó nélkül tűri a fájdalmat. Toldi … Sarkát az urának nyomkodja szünetlen, Serkedez a vér is belőle kegyetlen: | Lajos, egy szó nélkül, azt is bizony állja. (Arany János)
8. (átvitt értelemben, népies) Emberi hang, beszédhang, énekhang. Erős, gyenge, éles, harsány, tompa a szava; szót → ereszt; szavát dalnak, éneknek → ereszti; szavát se lehet hallani; saját szavát se hallja az ember a nagy zajban. Csakhamar készen lett a rövid levéllel … | Elolvasta Márton, hanem csak magában, | De még a szava is elállt bámultában. (Arany János) Szeder Oláh István úgy elhallgatott, mintha hirtelen szavát vették volna a boszorkányok. (Móricz Zsigmond) || a. (rendsz. összetételben) (átvitt értelemben) Állat, főleg madár hangja, madárdal. A daru, a kakukk, a pacsirta szava. Szívem nagyot dobbant, a kakas szava az éjfélt jelenti. (Mikszáth Kálmán) A csendességet kedvelte, a méhek döngését, madarak szavát. (Gárdonyi Géza) || b. (gyak. összetételben) (átvitt értelemben) (kissé választékos) Vmely tárgy, főleg hangszer v. természeti jelenség hangja. Az ágyú, a hegedű, a kürt szava; az ezüstpénz csengő szava; a mennydörgés szava; a vadon szava. Futsz a csatázó trombiták szavától. (Csokonai Vitéz Mihály) Öreg, te ódd az árvát, én megyek; Mert ütközetre hí a kürt szava. (Vörösmarty Mihály) Ha János bácsit … kérdezem, hogy milyen szó mellett táncolt a lakodalmán, azt mondja, hogy dudaszó mellett: (Tömörkény István) A deák … hangja túlzengette a kis harang szavát. (Móra Ferenc)
Szólás(ok): egy szó (annyi) mint száz: akármennyit beszélünk is, végeredményben egyszóval; száz szónak is egy a vége: a) hiábavaló minden kifogás, az eredmény mindig egy; b) a dolgot meg kell tenni; (népies) szó éri a ház elejét: megszólnak, kifogást tesznek vmiért. Közmondás(ok): szóból ért az ember v. a magyar (ember): a) ha azt akarjuk, hogy vki így v. úgy cselekedjék, meg kell neki mondani, mit tegyen; b) akinek vmi baja, panasza v. kívánsága van, mondja meg nyíltan, mert csak így lehet rajta segíteni. A szó elrepül, az írás megmarad: az írásbeli megállapodás megbízhatóbb, megnyugtatóbb, mint a szóbeli.
Szóösszetétel(ek): 1. szóalkat; szóalkotó; szóátvétel; szócikornya; szócsináló; szócsonkítás; szócsoport; szóegyezés; szóegyeztetés; szóelcsavarás; szóeleji; szóelemző; szóeredet; szóelválasztás; szófacsarás; szófajta; szófaragó; szófecsérlő; szófestés; szófogadás; szófolyam; szófordulat; szóforgatás; szófosó; szófoszlány; szófölösleg; szófullánk; szófüzet; szógazdagság; szógyártás; szógyártó; szógyűjtés; szógyűjtő; szóhalmaz; szóhasonlítás; szóhiány; szóhiba; szóhős; szóillesztés; szóismétlés; szókezdet; szókezdő; szókiejtés; szókihagyás; szókurtítás; szólajstrom; szólejtés; szómagyarázó; szómalom; szómondat; szórejtvény; szószegény; szóvégződés; szózagyvalék; 2. ágyúszó; alapszó; becsületszó; betűszó; birtokszó búcsúszó, címszó; csengettyűszó; divatszó; dobszó; dudaszó; előszó; élőszó; énekszó; esküszó; fogalomszó; fokozószó; formaszó; fuvolaszó; füttyszó; gyökérszó; gyökszó; harangszó; harsonaszó; határozószó; hegedűszó; ikerszó; indulatszó; jajszó; jelszó; jövevényszó; kakasszó; kakukkszó; kérdőszó; kölcsönszó; kötőszó; kürtszó; mesterszó: módosítószó; mondatszó; muzsikaszó; műszó; névszó; nótaszó; orgonaszó; őrszó; pacsirtaszó; parancsszó; példaszó; pipaszó; puskaszó; segédszó; sípszó; szakszó; származékszó; szitokszó; tagadószó; tájszó; tiltószó; töltelékszó; tőszó; tréfaszó; trombitaszó; tükörszó; utalószó; utószó; vándorszó; varázsszó; végszó; vezényszó; vezérszó; viszonyszó; zárószó; zárszó; zeneszó; zokszó.
szavas; szavú; szónyi.
