sző
sző ige szövök, szősz, szövünk, szőtök, -tt, -jön
1. tárgyas <Összefüggő anyagot, szövedéket, szövetet> két, egymást derékszögben metsző fonalsorozatnak kézi v. gépi erővel történő egymásba fűzésével készít. Gyolcsot, kendőt, pokrócot, selymet, szőnyeget, vásznat sző; csalánból zsákvásznat sző. Orestes szőjjön gúnyát, hogy fázva ne bántsa a másét. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) Szövetet szövünk … | bérünk van, nincsen örömünk: (József Attila) || a. (átvitt értelemben) Sőt akkor is, mikor szemem világán Vak kárpitot sző az halál: Ott a magánosság setét világán Behunyt szemem reád talát. (Csokonai Vitéz Mihály) A gépek mogorván szövik | szövőnők omló álmait. (József Attila) || b. (tárgy nélkül) Egész nap szőtt. Most tanul szőni. Akkor szőtt a takács, a boltos árult, Szántott a nép … (Tompa Mihály) || c. Vmit sző vmibe: szövéssel beledolgozza; belesző. Piros fonalat is szőttek a szövetbe.
2. tárgyas <Némely rovar, pl. pók, hernyó, lepke hálót, gubót> készít a levegőn finom szállá szilárduló váladékából. A pók hálót, a selyemhernyó gubót sző; (átvitt értelemben) vki hálót sző vkinek: folyamatosan olyan módot eszel ki, amellyel lépre csalhatja, v. hatalmába kerítheti. A szövőlepke petéi fölé fátyolszerű védőhálót sző. Szegény bogár, mely drága selymet ad, Sírt sző magának s halni elbuvik. (Vörösmarty Mihály) Egy pók sző hálót gondosan az éjben. (Juhász Gyula)
3. tárgyas (átvitt értelemben, választékos) <Író a mű cselekményét, bonyodalmát> az egymást követő mozzanatokból fokozatosan összeszerkeszti, alakítja, bonyolítja, Szellemesen, ötletesen, izgalmasan szövi a mesét. A bonyodalmat alig észrevehető mozzanatokból szövi. Most vissza kell egy kevéssé térnem; mielőtt a kalandot tovább szőném. (Kemény Zsigmond) [A költő] Ahelyt, hogy szőné a meséjét, Ungon-berken szétkódorog. (Kiss József) || a. (átvitt értelemben, ritka) Vmit sző vmibe: vmely írásműbe, beszédbe belefoglal vmit; belesző. Midőn félig üres volt a nézőtér, a komikus … külön vicceket szőtt a darabba. (Krúdy Gyula)
4. tárgyas (átvitt értelemben, választékos) <Rendsz. csak néhány állandósult kapcsolatban:> a tárgyragos főnévvel kifejezett cselekvést végzi, v. azt mint vmely cselekvés eredményét, apró mozzanatokból folyamatosan létrehozza. Ábrándokat, álmokat sző: ábrándozik, álmodozik; ármányt, cselt sző; szövi gondolatait: gondolkozik; ősszeesküvést sző: összeesküszik; terveket sző: tervezget; viszonyt sző. Hajh! az ábrándot Elkésve szőttem. (Lévay József) Ha te fellengős, képzelgő vagy, ha te ábrándokat szőttél, az a te dolgod. (Ambrus Zoltán) És a lágy bársonyra dőlten tarka eszmét sorra szőttem, | elmerengtem, eltünődtem. (Tóth Árpád–Poe-fordítás)
5. tárgyatlan (ritka, tájszó) Lapos kavicsot a víz színére vízszintesen dob, úgy, hogy az többször felszökken, mielőtt elmerül; csesztet, kacsáz, szűr (6). Gyerünk gyerekek a tóhoz szőni! Átsuhan, mint a fecske szárnya … Vagy mint szökdelése víz felett a kőnek, Mellyel a gyerkőcök a folyamon szőnek. (Arany János) A törökök csónakja annyira lehetett, mint amennyire egy erős karú fiú sző lapos kaviccsal a vízen. (Gárdonyi Géza)
Szólás(ok): ld. borda.
Igekötős igék: átsző; besző; belesző; egybesző; felsző; közbesző; lesző; megsző; összesző; rásző; végigsző.
szőhető.
