szoba
szoba főnév szobát szobája
1. Általában <épületben:> huzamosabb emberi tartózkodásra alkalmas, rendsz. ablakokkal, ajtóval ellátott, a teremnél kisebb, a kamránál, cellánál nagyobb helyiség. Hivatali, kétablakos, udvari, utcai, világos szoba; a szoba ablaka, ajtaja, sarka; a szobák egymásba nyílnak; a szobában dolgozik, tartózkodik; átrendezi, bezárja, kifesti a szobát. || a. Kül. lakásra alkalmas és rendsz. céljának megfelelően be is bútorozott ilyen helyiség; lakószoba. Albérleti szoba; → átutazó szoba; bútorozott szoba; → első szoba; → hónapos szoba; kétágyas, külön bejáratú szoba; → nappali szoba; szállodai szoba; személyeti szoba; három szobában lakik; bemegy a szobájába; fölmegy a szobájába; bebútorozza, bérbeadja, kiadja, kiveszi a szobát; szobát bérel, foglal; szobát → nyit vkinek a számára; szobát nyittat; a szobát őrzi*: nincs olyan jól, hogy a szabad levegőre mehessen; nem hagyhatja el a szobát. Az eső miatt beszorultak a szobába. Hol a boldogság mostanában? | Barátságos meleg szobában. (Petőfi Sándor) Ezer szobában ezer asszony, Fehér, szép asszony várva piheg. (Ady Endre) Tűnnek az évek. Megöregedtem. | Egyedül lakom ócska szobán. (Kaffka Margit) Harmadik emeleti szoba volt, nem nagy, de utcai, és ami fő, külön bejáratú. (Kosztolányi Dezső) Fázol. Hát mondd, hihetsz-e annak, | Ki fűtve lakik öt szobát. …? (József Attila) || b. <Intézményben:> sajátos célra való, haszn., gyak. nagyobb, teremszerű helyiség. Tanári szoba. Novák Antal a tanári szobában élvezettel szívogatta jól szelelő virzsíniáját. (Kosztolányi Dezső)
Kerülendő szó vagy kifejezés.
2. (átvitt értelemben, ritka) Vmely intézmény szobájában együtt lakó v. együtt dolgozó személyek összessége. Délelőtt tíz órakor a kapu előtt négyes sorokban felállt két szoba. (Kuncz Aladár) || a. (átvitt értelemben) Azoknak a bútoroknak, ritkábban más használati tárgyaknak az összessége, amelyek vmely szoba berendezését alkotják. → Kombinált szoba. Az egyik szobát már átköltöztették, kipakolták. Egy modern szobát kapott hozományul. || b. jelzői használat(ban) Egy szoba bútor: annyi b., amennyit egy szobában szokás elhelyezni.
Szóösszetétel(ek): 1. szobaantenna; szobaáristom; szobabér: szobaberendezés; szobabérlő; szobafestés; szobagerenda; szoba-hallos; szobahőmérő; szobakulcs; szobalakó; szobalámpa; szobalég; szobalétszám; szobamennyezet; szobaméret; szobamoly; szobanagyság; szobanedvesség; szobapadló; szobarendelés; szobasor; szobaszöglet; szobatűz; szobaűrszék; szobazug; 2. alvószoba; babaszoba; betegszoba; cselédszoba; dolgozószoba; előszoba; férfiszoba; fogadószoba; fürdőszoba; gyermekszoba; hálószoba; írószoba; ivószoba; kártyaszoba; különszoba; lakószoba; leányszoba; mellékszoba; oldalszoba; őrszoba; padlásszoba; páncélszoba; parasztszoba; sarokszoba; tanulószoba; tisztaszoba; toronyszoba; úriszoba; várószoba; vendégszoba.
szobácska; szobányi.
