szobor
szobor főnév szobrot, szobra
1. Szilárd anyagból, rendsz. kőből, márványból, fából faragott, agyagból, gipszből formált, porcelánból égetett, bronzból v. vasból öntött emberi, állati v. más alakot három kiterjedésben, rendsz. színezés nélkül ábrázoló műalkotás. Álló, fekvő, guggoló szobor; →lovasszobor; ülőszobor; erőteljes, hatalmas, kecses, klasszikus, monumentális szobor; szobrot → emel, állít vkinek; szobrot → kap vki; leleplezi a szobrot; a szobrot megkoszorúzza. Az arany ősz bűvőlten mosolyog. | A szobor előtt ifjak a padon. (Juhász Gyula) Az íróasztalon egy fehér szobrocska, egy meztelen birkózó szobra állt. (Babits Mihály) Kis szobor állt a Nagytemplom megett: | a Gályarabok. (Szabó Lőrinc) || a. (átvitt értelemben) <Rendsz. állandósult szókapcsolatokban:> merev arcú v. mozdulatlan, olykor érzéstelen, hideg ember. Szobrot áll: <zálogosdiban> szokatlan, természetellenes testtartásban megmerevedik; szoborrá → kövül; szoborrá válik, merevedik vki: a) meglepetésében v. rémületében hirtelen mozdulatlanná válik, dermed; b) visszautasító, ellenséges magatartása jeléül, kifejezéseként mereven, esetleg szótlanul, hirtelen zárkózott lesz. Hogy lehetett egy ilyen hideg szoborba beleszeretni?!
2. (régies) Emlékkő, emlékoszlop, síremlék. Itt nyugszik ő, … Fölötte hófehér szobor. (Petőfi Sándor) Síromra állíts szobrot … (Arany János)
3. (népies, régies) Földbe vert v. ásott facölöp, oszlop; kapubálvány. Az ég hajlékiba viszlek, Mely kék szobrokon áll a déli határnak utóján. (Vörösmarty Mihály) Az udvar közepére egy szobrot ássatok le, ehhez fogjuk őt kötözni. (Jókai Mór)
Szóösszetétel(ek): 1. szoboralak; szoborarc; szoborcsarnok; szoborcsonk; szoborcsonkítás; szoborcsoport; szoborcsoportozat; szoborfaragó; szoborfej; szoborfelállítás; szoborfülke; szoborgaléria; szoborgyűjtemény; szoborhalvány; szoborhideg; szoborleleplezés; szobormerev; szoborminta; szobormű; szoboröntés; szoborpályázat; szoborsor; szoborszép; szobortalapzat; szobortöredék; 2. márványszobor; mellszobor.
szobrocska; szobros.
