szociális
szociális melléknév -an, -abb
1. Az emberi társadalommal, a közösséggel kapcsolatos, az embereknek a közösséghez való viszonyát illető v. belőle eredő; társadalmi, közösségi. Szociális állapotok, bajok, berendezkedés, elégedetlenség, élet, ellentétek, elmaradottság, felemelkedés, felszabadulás, forradalom, függés; (politika, sajtónyelvi) szociális kérdés: <antagonisztikus osztálytársadalomban> a dolgozó tömegek gazdasági, politikai és osztályviszonyainak egészségtelen állapota és igazságtalan volta, amely változtatást követelve, nyugtalanságban és feszültségben tartja a társadalmat; (választékos) szociális kiszolgáltatottság, követelmények; szociális lény: társadalomban élő, ahhoz és (ember)társaihoz való viszonyát helyesen értelmező egyén; szociális nevelés: a közösségbe illeszkedő, annak érdekeit szolgáló ember nevelése; szociális problémák, reform, rend(szer), struktúra, törekvések, viszonyok; szociális célzatú, jellegű, természetű kérdés, ügy. A szocialista társadalomban a szociális viszonyok a dolgozók javára gyökeresen megváltoznak. Korunk részvét nélkül elfordul a szenvedésektől, melyeket szociális viszonyai által előidézett. (Eötvös József) Lehetetlen, hogy nemzetünk szociális állapotja fölött szívünkben el ne szomorodjunk. (Kossuth Lajos) A koldusok a templom küszöbén figyelmeztetik a híveket, hogy szociális kérdés is van a földön. (Juhász Gyula) Abban az időben beadványt intézett a városhoz, amely ugyan csak az iskolakérdéssel foglalkozott, de ő kiterjeszkedett a szociális kérdésre is. (Móricz Zsigmond)
2. Vmely társadalmi osztályhoz, csoporthoz való tartozással kapcsolatos, vkinek, vminek a társadalomban elfoglalt helyzetére, a különféle társadalmi rétegekhez való viszonyára vonatkozó. Szociális eredet v. származás, felemelkedés, helyzet, kapcsolat, környezet, körülmények, összetétel, réteg, rétegződés. A szociális környezet nagy hatással van az egyéniség kialakulására. Iskoláink v. tanuló ifjúságunk szociális összetétele a munkás- és parasztszármazású fiatalok iskoláztatása folytán nagymértékben javult. Elvitt minden szociális hatalmassághoz … (Justh Zsigmond)
3. (hivatalos) A dolgozók anyagi helyzetének további javítására vonatkozó, azzal kapcsolatos, azt szolgáló; jóléti, munkásvédelmi. Szociális alap, beruházások; (ritka) szociális biztosítás: társadalombiztosítás; szociális érdekek, feladatok, gondoskodás; szociális intézmények: orvosi rendelőintézetek, szülőotthonok, munkásszállók, üdülők stb.; szociális kiadások; szociális otthon ←; szociális szolgáltatások, teendők, ügyek. || a. A közösséggel együttérző, a közösség (anyagi) érdekeit szívén viselő, szem előtt tartó. Szociális ember(típus); szociális érzés, gondolkozás, magatartás. Az aktákon keresztül belenézett a távoli pusztaságokba … De hát … volt valaha ezeknek [= az aktákat intéző uraknak] szociális érzékük? (Móricz Zsigmond) || b. (1945 előtt) <Állandósult szókapcsolatokban.> Szociális felügyelő(nő), felügyelőség: <a Horthy-korszakban> a tőkés állam által fenntartott olyan szerv, amely a kizsákmányolt dolgozók nehéz anyagi helyzetét demagóg módon, látszateredmények felmutatásával próbálta elkendőzni, ill. ilyen szerv (rendsz. női) alkalmazottja; szociális igazgató: <nagyobb kapitalista vállalatban> a dolgozók anyagi ügyeivel a tőkések érdekeit szem előtt tartva foglalkozó vezető tisztviselő; szociális titkár: a szociális felügyelő munkatársa. || c. (1945 után, sajtónyelvi) Szociális demagógia: a) <antagonisztikus osztálytársadalomban> a kizsákmányolt dolgozók jogos elégtelenségét kihasznál, látszólagos forradalmiságával forradalomellenességet leplező d.; a fasiszták szociális demagógiája; b) <szocialista társadalomban> olyan követelések hangoztatása, amelyek látszólag a dolgozók érdekeit szolgálnák, valójában azonban végső következményeikben ártanának a nép valódi érdekeinek, a szocializmus ügyének.
