szófogadó
szófogadó melléknév (-bb)
1. Olyan <gyermek>, aki szüleinek mindig szót fogad, engedelmeskedik. Szófogadó gyermek, kislány. Szófogadó gyermekek voltunk, s nem szegtük [anyánknak] a tilalmát. (Jókai Mór) || a. <Gazdájának, feljebbvalójának v. tekintélyként elismert személynek> készséggel engedelmeskedő; engedelmes. Jó huszár volt Pista … Szófogadó is volt, Soha semmit nem hibáza. (Arany János) Asszony már nem lehet szófogadóbb … mint ő a mai napig is. (Móra Ferenc)
2. Ilyen személyre jellemző, rá valló. Haller Gábor … meghajtá magát a fejedelemnek, szófogadó alázattal. (Jókai Mór)
