szög [3]
szög [3] melléknév (népies, régies)
1. Közelebbről meg nem határozott árnyalatú barna <haj, esetleg szem, arc(bőr)>. Dísztelen itt fekszik … Szöghaja fürteivel nem játszik kedvese többé, Vér- s tapadó portól elmerevedtek azok. (Kisfaludy Károly) Szög haját megkente illatos kenettel. (Arany János) A szög hajú leányka költeményes könyvet tartott a párnája alatt. (Krúdy Gyula) || a. Olyan <személy>, akinek ilyen színű a haja, olyan <ló>, amelynek ilyen színű a szőre. Szög leányka szép virágom. Mely vad az, ki nem szeret Szép virágban ily kegyet? (Vörösmarty Mihály) Ezt mondá … S gyorsan előhozatá diadalmas szög paripáját. (Vörösmarty Mihály) És előttem járnak a hajdani képek … Szög hun fiak, amint súgár lovaikon Ijat pödörintve futtatnak a sikon. (Arany János)
2. Feketébe játszó v. fekete <haj, esetleg Szem>, sötétbarna <arc>. Öltözetjét rendbe hozza, kendőjére fordít gondot, Szöghaját is megsimítja . … Őszbe fordul a zilált haj, Már nem holló, nem is ében. (Arany János) || a. Olyan <személy>, akinek ilyen színű a haja, sötétbarna az arcbőre. Thesselonica volt ennek a hazája, Az honnét ki kelvén sok helyt volt próbája … Maga is szög legény, lova is szerecsen. (Gyöngyösi István)
3. Világosbarna <haj>. Aranyszín csillámra hajló szög fürtei voltak. (Kemény Zsigmond) Haja … nem volt szőke, hanem a gesztenyeszín és szőke közötti árnyalatú, szög haj. (Kosztolányi Dezső)
Szóösszetétel(ek): szögfekete; szögsárga.
