szöglet
szöglet [e] főnév -et, -e [ë, e]
1. <Sík felületekkel határolt térségben> az a pont, amelyben legalább három egymást metsző felület találkozik, kül. a térnek e ponthoz közel eső része; sarok, zug. A szoba, a fiók szöglete. A szögletben egy régi szekrény áll. A bogár behúzódott a doboz szögletébe. (átvitt értelemben, régies) Szögletbe szorít vkit: sarokba szorítja. [A kutyák dala.] Eső és hó szakad. | Mi gondunk rá? mienk A konyha szöglete, Kegyelmes jó urunk Helyheztetett [= helyeztetett] ide. (Petőfi Sándor) A múzeumnak egy bús szögletében, Száz tisztes régiség kíséretében … Pihen szépen., csöndesen | Elssler Fanny selyem cipellője. (Juhász Gyula) Gyerekkorában mindig a kuckóban ült s az iskola sarkából, az udvar szögletéből nézte a többi frissek, erősek, cselekvők cikázását. (Móricz Zsigmond)
2. (népies) <Sík felületen> az a pont, amelyben két határoló vonal találkozik, ill. a felületnek ezzel szomszédos területe. A kert, a parcella szögletében zöldséget termeszt. Az utca szögletén megállt. Ahogy álldogáltam utca szögletén, Nagy sietve jött egy szálas úr felém. (Czuczor Gergely) Az állomás épületei körül néhány alak lézeng, két kutya szimatol a szögletek tövében. (Nagy Lajos) || a. A száj(a), a szem(e) szöglete: a felső és alsó ajak (ill. szemhéj) találkozási pontja; a szája, ill. a sarka. A szivar mindig ott van a szája szögletében. Mosoly bujkál a szeme szögletében. Az a pár erős vonás, mely a finom keskeny ajkak szögletein húzódott alá – kiméletlenül beszélt a harmincon túli virágkorról. (Tolnai Lajos) Meglátszottak … a szeme szögletében a hervadás hajszálvékonyságú vonalkái. (Krúdy Gyula)
3. Vminek a szélén levő része, ill. vmely félreeső, nehezen megközelíthető, elhanyagolt helység v. lakóterület. Az ország legeldugottabb szögletében lakik. A város minden szöglete megtelt idegenekkel. Hazát kell nektek is teremteni! | … Egy új hazát, hol minden szögletig Eljusson a nap s tiszta levegő. (Petőfi Sándor) Hát én merre menjek, hát én merre szálljak, Melyik szögletébe a széles világnak … (Lévay József)
4. (ritka, sport) <Labdarúgásban> a pálya sarka. Ott ment ki a labda a szögletnél. || a. (sport) <Labdarúgásban> olyan helyzet, amelyben a labda a játékostól saját térfelének alapvonalán túlra kerül. Szögletre ment; szögletre → szerel vkit; szögletre rúg. || b. (sport, bizalmas) Szögletrúgás. Az első szögletet a mi csapatunk érte el. Szögletet rúg. Szögletből gólt ért el.
5. (mértan) Különböző síkokban fekvő, a két szomszédos szöggel egy szárban érintkező szögeknek egy csúcsban való találkozása által keletkezett alakzat.
Szóösszetétel(ek): szögletablak; szögletasztal; szögletfa; szögletkő; szögletszoba; szöglettorony; szögletvas; szögletzászló.
szögletnyi; szögletű.
