szögletes
szögletes [e-ë] melléknév -en, -ebb (e-e] szegletes [ë-e-ë)
1. Olyan <tárgy, alakzat>, amelynek szögletei vannak; csúcsban, sarokban végződő. Szögletes test, zárójel. Szeretem a kandalló parazsát, | a leégett fa nyugodt aranyát, | a bíbor máglyát, a sok szögletes, | izzó fény-kristályt. (Szabó Lőrinc) || a. Határozott, markáns, kemény, csontos <arcvonás>. Az apja szegletes vonásaiból alig van benne valami. (Jókai Mór)
2. (átvitt értelemben) Esetlen, ügyetlen, nehézkes. Szögletes modor, viselkedés. A társaságban szögletesen mozog. Szegletes mozdulatai … személyének … katonás … alakot adtak. (Eötvös József) A mi urunk ebből a fiúból maga akar ám valamit faragni, hanem attól félek, hogy nagyon szegletesen hagyja. (Vas Gereben)
Szóösszetétel(ek): háromszögletes; hatszögletes; négyszögletes; nyolcszögletes.
szögletesség.
