szőke
szőke [e] melléknév és főnév
I. melléknév szőkén, szőkébb
1. A világos gesztenyeszínnél világosabb, sárgába v. fehéresbe hajló színű <haj, szőr>. Szőke bajusz, szakáll; szőke hajú leány. A színpadon egy szőke, púderezett hajú, selyemnadrágos, domború idomú hercegnő énekelt. (Krúdy Gyula) || a. (ritka) Világos, halvány színű <arc>. Szőke arcú asszony, leány. A deli nő szép formájú szőke arcát félre fordító. (Tolnai Lajos)
2. Olyan <személy>, akinek ilyen színű a haja (és világos az arcbőre). Szőke leány, legény, szépség. Szőke kislány, szőke kislány felejtsd el a nevemet. (népköltés) Drága komámasszony,… Irjon mindenről hosszan … El ne feledje a barna Lacit s a szőke Julist, e | Kedves gyermekeket. (Petőfi Sándor) Emlékszel-e, hogy Anna szőke volt, | Emlékszel-e, hogy Anna teste rózsa. (Juhász Gyula) A szegények még most is tudják, | mit mondtál te nekik öt évvel ezelőtt, | hogy végigmentél a budai utcán | s megsimogattad szőke kisfiuk fejét. (Kosztolányi Dezső) || a. (népies, állattenyésztés) Világossárgás, világosszürkés v. világos rózsaszínes szőrű <sertés>. Szőke mangalica.
3. (választékos) Az ilyen haj színéhez hasonló színű <tárgy>. A lenge Hold halkal világosítja A szőke bikkfák oldalát. (Csokonai Vitéz Mihály) Szőke világát már az egen terjeszti előre | A Nap … (Arany János) || a. (választékos) Az iszaptól kissé szennyezett, sárgás vizű <folyó, tó>. Szőke Tisza; a folyó szőke habjai. Itt, hol szőke vizét a Duna rengeti, | Árpád gazdag arany hantjain, oh hazám! | Ceresnek koszorús homloka illatoz. (Berzsenyi Dániel) Hadd emelem föl … | kétkedve cikázó, emberi pára- | lelkem tefeléd most, | szőke ki jöttem a pannón | halmok alól s élek a barna Dunának, | a szőke Tiszának partjai közt. (Kosztolányi Dezső) Messze szőke Szajna mellett feketül egy híres város. (Babits Mihály) || b. (ritka) Fehéres világossárga színű. Nézte a bor szőke színét a kopott pohárban. (Móricz Zsigmond) || c. (átvitt értelemben, költői) Párásan elmosódó, színtelen <felhő, légköri jelenség>. Szőke fodor felhők, hattyúi az égnek, Úsznak vala tükrén a mennyei kéknek. (Arany János) Néha vesszőt metszegete tarkán, Néha pedig fűz tilinkót vágott, Vagy nézte a szőke délibábot. (Arany János) || d. (költői) Sárga, elsárgult, kiaszott növényekkel borított <mező>. Szőke a mező is, mintha deres lenne. (Arany János) Szőkék a mezők, Ha dús kalásszal jő a sárguló nyár. (Juhász Gyula) || e. (választékos) Érni kezdő s már nem zöld, hanem sárgásfehér színű <gabona>. Szőke kalászok. A gabona már-már fölszedegette a szőke ruházatját, a nagy bajuszú kalászok szelíden ringatóztak. (Mikszáth Kálmán) És fájt az est, mikor az emberek tárt | csűrökbe vitték a dús, szőke termést. (Kosztolányi Dezső)
II. főnév szőkét, szőkéje [e] Szőke hajú, arcú és rendsz. világos bőrű személy. Szőkék előnyben; jobban szereti a szőkéket. || a. Kül. szőke hajú nő. Csínos kis szőke; a kis szőke. Erről, annyi szőke, barna Tudna szólni, ha akarna, Szól is annyi köny, sohaj … (Tompa Mihály)
Szóösszetétel(ek): aranyszőke; ezüstszőke; hamvasszőke; hirtelenszőke; lenszőke.
