szokott
szokott melléknév és főnév
I. melléknév -an v. -ul, -abb
1. A közösség v. az egyén gyakorlatában általában követett, előforduló, megszokott; szokásos, rendes. A szokott módon; a szokott időben és helyen. Menjünk a szokott úton. Szokott nyugalmával vette tudomásul a dolgot. Szokott szórakozottsága gyakran mosolyt keltett. Tegnaptól fogvást táborba szállottunk … a szokott helyre, a város szélyire. (Mikes Kelemen) A juhászok … nem járnak mindig nadrágban, s szokottabb öltözetük a gatya. (Vörösmarty Mihály) Megeredtek a szokott szőrszálhasogató jogi vitatkozások. (Ambrus Zoltán)
2. (rendsz. határozóval) Olyan, aki, ami vmihez, vkihez hozzászokott, vmire rászokott, ill. általában vmibe, vhová szokott. Munkához szokott ember; egymáshoz szokott jó barátok; hideghez szokott növény; a vízi életmódhoz szokott állat; a házba szokott kutya; magyar konyhához szokott gyomor. Látom az Árpád | Kardra szokott fiait … (Csokonai Vitéz Mihály) A rablelkek örök setétségben Bolyongnak a denevérekkel: Nem nézhetnek a dicső napfénybe Örök éjhez szokott szemekkel. (Berzsenyi Dániel)
II. főnév -at (rendsz. hasonlító határozóként, középfok mellett) A rendes, megszokott, szokásos állapot, fok, mérték, minőség. A szokottnál is többet beszélt. A szokottnál hidegebb. Hangja a szokottnál is keményebb volt. Berki szokottat imád. Nekem az kecses, ami szokatlan. (Kazinczy Ferenc) [A lap] a szokottnál nagyobb változatosságra törekszik. (Arany János) A szatócs a szokottnál is ingerkedőbb kedvében volt. (Jókai Mór)
szokottság.
