szólam
szólam főnév -ot, -a
1. (zene) A dallamnak olyan vonala, amely vmely zeneművön rendsz. több más ilyennel egyidejűleg végigvonul. Ebben a darabban több szólam van. Mesterien szövi a szólamokot. Két három, négy szólamra énekelnek.
2. (zene) Vmely hangszeres együttesre írt darabnak egyetlen hangszeren játszott része. A zongora szólama; → viszi a szólamot. Az oboa szólamában van egy igen nehéz rész.
3. (gyak. összetételben) (zene) Ennek zeneileg leírt formája, ill. az ezt tartalmazó lap, füzet, könyvecske. Az első, második hegedű, a zongora szólama. || a. (ritka, zene) <Operában, oratórinmban> az egyik szólóénekes szerep dallama. Papageno szólamát énekli.
4. (átvitt értelemben, zene) Egy-egy szólamot éneklő v. játszó személy. Az oratórium alt szólama nem jelent meg. || a. (gyak. összetételben) (átvitt értelemben, zene) E szólamot éneklő v. játszó személyek összessége, együttese. A brácsa szólama külön próbál.
5. (nyelvtudomány) <A mondatban> egyazon hangsúllyal egységbe foglalt szócsoport mint értelmi és ritmikai egység. Ebben a közmondásban: „Ha rövid a kardod, toldd meg egy lépéssel”, az első szólam a „kardod” szóval végződik.
6. (rosszalló) Szokványos, elcsépeltsége miatt tartalmatlanná vált mondás, kifejezés; frázis. Ájtatos, elcsépelt, emberszerető, hamis, nagyhangú, üres szólam; → öblös szólamok; szólamokat hangoztat. A szólamokból elég. Ezeken az arcokon át először pillantják meg a maga valóságában a háborút. Itt nincs kendőzés, nincs hamisítás, nincs szárnyaló szólam. (Kuncz Aladár) Frázisok tolongtak eszébe … felébredt benne a szónok … az elvek és szólamok ember-e. (Babits Mihály)
7. (régies) A beszéd, a kifejezés módja; dikció. A nyelv, a költői szólam sok helyt erőteljes. (Arany János) Kazinczy … a művészibb próza és költőibb szólam megalapítója. (Gyulai Pál)
8. (elavult) Szólás, szólásmondás. Sok eredeti magyar szólam, velős, rövid kifejezés … egymás után kivesz. (Arany János)
Szóösszetétel(ek): 1. szólamforma; szólamhiány; szólamtan; 2. hegedűszólam; vezérszólam.
szólamú.
