szolgáló
szolgáló melléknév és főnév
I. melléknév Általában olyan, aki, ami szolgál.
1. (1945 előtt) Olyan <személy, közösség>, aki, amely vkinek szolgál, vkinél háztartási, mezőgazdasági stb. alkalmazottként dolgozik. A kastélyban szolgáló parasztlány.
2. Olyan <személy>, aki vmilyen katonai, hivatali stb. szolgálatot (1) teljesít vhol. A törzskarnál szolgáló tiszt; a minisztériumban szolgáló tisztviselő.
3.* (kissé választékos) Olyan, ami vmire szolgál (5); vmire való, alkalmas, használatos. Az étkezésre szolgáló asztal.
Kerülendő szó vagy kifejezés.
4. (sajtónyelvi) Vminek a szerepét betöltő, vminek, vmiül használatos, vmit alkotó. A fegyverül szolgáló bot; a takaróul szolgáló bunda; a hídul szolgáló deszka. Egy német krónika meséli el a csoda alapjául szolgáló tényt. (Péterfy Jenő)
5. (sajtónyelvi) Olyan, ami vkinek, vminek az érdekében áll, vmit előmozdít, elősegít. Vkinek a javára szolgáló tanács; a nép felemelkedését szolgáló terv.
II. főnév -t, -ja (népies, elavulóban) Szolgálóleány (1). Holnap kenyérsütés napja lesz, szitál a Szolgáló s dalolgat, behallik nótája. (Petőfi Sándor) Jó kutyánk, Burkus, elveszett | S Mári szolgálónk, a néma, Hirtelen, hars nótákat dalolt: Különös, Különös nyár-éjszaka volt. (Ady Endre) Katonák vonulnak végig az utcán, | s a kis szolgáló, föltérdepelve az ablakdeszkára | majd kiesik, úgy bámul utánuk. (Babits Mihály)
Szóösszetétel(ek): továbbszolgáló.
szolgálói.
