szoprán
szoprán főnév -t, -ok, -ja (zene)
1. A legmagasabb női (ill. gyermek-) énekhang. Csengő szoprán; → drámai szoprán; → koloratúr szoprán; lírai, zengő szoprán. Az énekesnőnek nagyon szép szopránja van. Egy nő zengő szopránja betölti az egész tájat. (Nagy Lajos) || a. Az ilyen hangon éneklő énekesnő (v. gyermek). Ő az egyik legjobb szoprán. || b. (ritka, választékos) Tág. ért. magas női (esetleg gyermek-)hang. Megszólalt vékony szopránján.
2. <Énekkarokban> a legmagasabb női (v. gyermek)szólam ill. ezt éneklő személy (v. személyek együtt). Ő énekli a szopránt. Ez a fiú már nem alkalmas szopránnak. Mikor próbál a szoprán?
3. <Többszólamú zeneműben> a legmagasabb szólam. A hegedűtől a fuvolák veszik át a szopránt.
4. jelzői használat(ban) Szopránként (1) hangzó, rá jellemző. Szoprán énekesnő; szopránhangú; szoprán női hang; szoprán gyermekhang; szoprán szólam.
Szóösszetétel(ek): szopránszóló.
