szór
szór ige -t, -jon
1. tárgyas <Könnyen széteső anyagból egy bizonyos mennyiséget v. egymáshoz hasonló és vmely szempontból összetartozó kisebb tárgyakat> úgy hajít, vet vhova, hogy azok leesve viszonylag nagy területet borítsanak be. Cukrot, sót szór az ételre. Hamut, homokot szór a síkos útra. Kukoricát, ocsút szór a baromfinak. Kézzel szórta a magvakat a barázdákba. Virágot szór a győzők elé. [A bika] Rémítőt sikkantott és a port kapálta, Azután úgy szórta a földet szarvával, Mintha szérün polyvát forgatna villával. (Arany János) A galamboknak szór némi ocsút. (Tömörkény István) Egész lelkem kint volt a konyhában, ahol erfurti zöld por van a négy sarokba szórva. (Hunyady Sándor)
2. tárgyas (népies, elavulóban) <Kicsépelt gabonát> lapáttal magasba hány, hogy a pelyvát és szemetet a szél kivigye belőle. Gabonát, zabot, kölest szór.
3. tárgyas (átvitt értelemben) Sűrűn, bőségesen, pazarlóan ad, osztogat vmit. Átkokat, gúnyt, rágalmat, szidalmat. szitkot, vádat szór vkire: kíméletlenül, szakadatlanul átkoz, gúnyol, rágalmaz, szidalmaz, vádol vkit; csókot szór: ujjait többször szájához érintve integet, s ezzel csókos üdvözletét fejezi ki; fényt szór vmire: tompa fénnyel megvilágít vmit; karikát szór a → szeme; sugarakat szór: bőven ontja sugarait; szikrá(ka)t szór: bőven, erősen szikrázik; → szikrát v. szikrákat szór a szeme; villámot szór: sűrűn villámokat bocsát ki; villámokat szór a szeme v. a tekintete: feltűnően látszik a szemén, tekintetén, hogy dühös; halált szór az ellenség soraira. Csalfa, vak Remény! … Rám ezer virággal Szórtad a tavaszt. (Csokonai Vitéz Mihály) Mindkettő csövestül szórta egymás ellen az argumentumot. (Mikszáth Kálmán) Fehér és piros fényeket szórt a söntésben meggyújtott lámpa. (Krúdy Gyula) || a. tárgyas (átvitt értelemben) <Pénzt, vagyont> felesleges dolgokra könnyelműen kiad; pazarol. Szórja a pénzt, az örökségét; (választékos) szélnek szór vmit: eltékozolja. Örökségét szélnek szórta. Csak úgy szórta a tízeseket a személyzetnek. Könnyelmű fráter vagyok, aki szórja a pénzt. (Kosztolányi Dezső) || b. (átvitt értelemben) Vad, tékozló fiú az ifjúság, Két marokkal szórja gazdagságát. (Petőfi Sándor)
4. tárgyatlan (vadászat) <Sörétes lőfegyver> széthord (4), kilőtt sörétéi nagy területen oszlanak el. || a. tárgyatlan (katonaság) <Golyós lőfegyverből> a kilőtt golyók azonos célzás, beállítás ellenére sem ugyanabba a pontba csapódnak.
Szólás(ok): ld. disznó.
Igekötős igék: átszór; beszór; beleszór; elszór; felszór; félreszór; kiszór; körülszór; leszór; megszór; rászór; széjjelszór; szerteszór; szétszór; teleszór; végigszór.
szórat; szórható; szórogat; szórt.
