szőr
szőr főnév -t, -ök, -e [e]
1. Az emlősállatok testét egészben v. részben fedő különféle hosszúságú és színű szálas szaruképződmények összessége v. közülük egy szál. Fehér, fekete, tarka szőr; finom, gubancos, lompos, sima, selymes szőr; → szálkás szőr; a szőr gyökere, hagymája, nyele; a szőr hossza, színe; a kutya, a ló, a macska, a nyúl szőre; → hull a szőre; megy a szőre; szőrén üli meg a lovat: nyereg és pokróc nélkül ül a lovon; szőrt ereszt v. szőrét ereszti; felborzolja, hányja a szőrét; szőrét → hullatja. Szőrén szoktam megülni a lovat, Ha ide vagy oda útam akad. (Petőfi Sándor) [Ádáz kutyám.] Elcsavarogsz néha messze innen … Ág tép, gonosz ebek rádrohannak, | zápor is lep, szőröd-bőröd átáz: | ázva, tépve jössz vissza, kis Ádáz. (Babits Mihály) Egy szürke kecske állong, | szőrén a fény kialszik. (Radnóti Miklós)
2. A levágott állati szőr mint bizonyos iparcikkek nyersanyaga. Fertőtlenített, mosott, tisztított szőr; szőrrel tömött párna; szőrt dolgoz fel; szőrt gyűjt.
3. (növénytan) A növények egyes részein található, egy- v. többsejtű, különféle alakú, vékony, többnyire rövid és hajlékony felületi képződmény. Ágas, egyszerű, repülő szőr.
Szólás(ok): ld. kutyaharapás.
Szóösszetétel(ek): 1. szőrbóbita; szőrbotos; szőrbozót; szőrcipő; szőrcsombók; szőrcsuklya; szőrdaróc; szőrecset; szőrfelborzolás; szőrféreg; szőrfonat; szőrguba; szőrhurok; szőring; szőrkalap; szőrkámzsa; szőrkefe; szőrkelme; szőrkendő; szőrképlet; szőrköntös; szőrkötél; szőrkötés; szőrmentén; szőrmentes; szőrmoly; szőrpalást; szőrpárna; szőrruha; szőrszita; szőrszövet; szőrtalpú; szőrtarisznya; szőrtáska; szőrtekervény; szőrvakaró; szőrvánkos; szőrvesztő; szőrzeke; szőrzubbony; szőrzsák; szőrzsinór; 2. fanszőr; felszőr; gyökérszőr; kefeszőr; lószőr; nyúlszőr; pehelyszőr; szemszőr; teveszőr.
szőröcske; szőrű.
