szórakozás
szórakozás főnév -t, -ok, -a
1. A szórakozik igével kifejezett cselekvés, tevékenység, folyamat, ill. állapot; az a tény, hogy vki szórakozik; kellemes, pihentető, szórakoztató v. vidám időtöltés. Kocsmai, társas(ági) szórakozás; falusi szórakozások; durva, nemes, silány szórakozás; szórakozást keres vhol, vmiben; szórakozást nyújt vmi; jó v. kellemes szórakozást!: <udvariassági kifejezésként, kül. búcsúzáskor>. A gyerekek szórakozása a játék. A legjobb szórakozások egyike az olvasás. Elmerül a nagyvárosi, szórakozásokba(n). Hajszolja a szórakozásokat. Koronként csendes borozásban keresett szórakozást. (Gyulai Pál) Haszontalan | gyermek a szellem, | ha testtelen káprázatok | szépségei felé mutat | s csak a szórakozást nemesíti. (Szabó Lőrinc) || a. Szórakozási alkalom, lehetőség. Itt a tanyán kevés a szórakozás. Nem keresi a szórakozást. Az ördög vinné el, nekünk itt semmi szórakozásunk sincs. (Krúdy Gyula) Csak akkor jelenik meg a hatóság, mikor a tanyák népétől valamit kíván … A haszonért ott van, de soha nem visz nekik semmit. Se utat, se védelmet se szórakozást. (Móricz Zsigmond)
2. (elavult) Szórakozottság. Mindent elkövetett, hogy a jelenlevőket szórakozásukból a tárgyhoz visszavezesse. (Eötvös József)
szórakozási.
