szorgalmas
szorgalmas melléknév -an, -abb
1. Olyan <személy, közösség>, aki, amely iparkodón, serényen végzi munkáját. Szorgalmas asszony, tanuló; szorgalmas nép, nemzet. Szóláshasonlat(ok): Szorgalmas, mint a → hangya; szorgalmas, mint a → méh. [A parasztlány] a legszorgalmasabb cselédem volt. Még az alvásra is sajnálta az időt. (Gárdonyi Géza) || a. Ilyen személyre valló, rá jellemző, hozzá tartozó. Szorgalmas kezek; szorgalmasan dolgozik; szorgalmasan jár az iskolába; szorgalmasan látogatja a könyvtárakat. [Szilveszter] Beállt az iskolába, S tanúlt szorgalmasan. (Petőfi Sándor) [Jókai] eleinte … szorgalmasan jár a ház üléseire, beszédeket tart, interpellál. (Mikszáth Kálmán)
2. (gyak. tréfás) Vmit ismételten, minden lehetőséget kihasználva, kitartóan cselekvő <személy>. Szorgalmas kocsmázó, meccslátogató. || a. (gyak. tréfás) Ilyen személyre valló, jellemző <cselekedet, magatartás>. Szorgalmasan ürítgeti a poharat. [A tanító] borzasztó szorgalmasan kefélte a könyökével a fekete nadrág szárát. (Móricz Zsigmond)
3. Szorgalommal végzett <munka, tevékenység>. Szorgalmas tanulás. || a. (választékos) Szorgalmas munkával eltöltött <élet>. Szorgalmas élte verítékinek Gyümölcseit most más emészti meg. (Petőfi Sándor)
szorgalmaskodik; szorgalmasság.
