szorít
szorít ige -ott, -son; -ani (-ni)
1. tárgyas Két ellenkező v. több oldalról nyom, erősen fog, körülfogva nyom vkit, vmit. Szorítja az evezőt, a harapófogót, a kapa nyelét, a kardot; kezet szorít vkivel: üdvözlésül (jó erősen) kezet fog vele. Nem szólhatok, fiam, mert a kőfal szorít, Erős kövek közé vagyok bérakva itt! (népköltés) Tizenegy után kezet szorítva tanítványaival, eltávozott a lakomáról. (Kosztolányi Dezső) Akár egy halom hasított fa, | hever egymáson a világ, | szorítja, nyomja, összefogja | egyik dolog a másikát. (József Attila) || a. tárgyas (átvitt értelemben) Fiatal lelkem de szorította a robot, | amit huszonöt rossz év rászabott, | család terhe, pénzé, gyötrelmeké. (Szabó Lőrinc) || b. tárgyas Ökölbe szorítja kezét: a) összezárt ujjait úgy görbíti be, hogy körmei tenyerébe nyomódjanak; b) (átvitt értelemben) elkeseredésében, elégedetlenségében haragra gerjed, és bosszúra vágyik. || c. tárgyas Vmihez szorít: <tárgyat, testrészt> erővel, szorosan vminek a felületéhez illeszt; erősen nyom vmihez. Tenyerét a falhoz szorítja. Homloka lüktetett, amint a folyosói ablak üvegéhez szorította. (Babits Mihály) A két kezével füléhez szorítja a sapkáját. (Gelléri Andor Endre) || d. tárgyas Kezébe fogva összezárt ujjaival erősen tart vmit. Kezébe, markába szorít vmit; → marokra szorít vmit. Szívünk elszánt keserv, markunk vasat szorít. (Czuczor Gergely) Földön a magyar és földben a költő, | dühödt markába rögöket szorít. (József Attila) || e. tárgyas (választékos) Karjaiba, keblére, szívére v. magához, szívéhez szorít vkit: megöleli. Mellemhez hadd szorítsalak erősen. (Csokonai Vitéz Mihály) Karjaim kinyíltak, hő keblemre Hogy szorítsam a szép ideált. (Kölcsey Ferenc) Ijedt és vad szenvedéllyel szorította magához fiacskáját. (Babits Mihály) Az asszony … a legkisebb gyerekét szorította a szívére. (Móricz Zsigmond) || f. tárgyatlan (-t ragos mértékhatározóval) Vmennyit, vmilyent szorít vmin: vmilyen mértékben szorosabbra fog v. erősebben fog vmit. Szorít egyet a kötélen; kicsit, nagyot szorít rajta. Majd eljegyezlek én! – szorított keményet a presbiter úr görcsös vadkörtefa botján. (Tolnai Lajos)
2. tárgyas (tárgy nélkül is) Szorít vmit, vkit: <ruhadarab, esetleg más eszköz> vmely testrésznek v. a szóban forgó élőlény vmely testrészének térfogatát v. kerületét kisebbre nyomja, és ezáltal fájdalmat okoz. Szorítja (a lábát) a cipő; szorítja (a nyakát) a gallér; szorít a cipő, a gallér. Hol szorít a ruha? Az új csizmája szorítja. (Mikszáth Kálmán) || a. tárgyas (ritka) Szorosan körülfog, körülvesz. Magyaros derekát arany öv szorítja. (Csokonai Vitéz Mihály) || b. tárgyas (átvitt értelemben) Vmi szorítja a szívét: vmi nagy gondot, aggódást, lelki fájdalmat okoz neki; nyomja a szívét vmi.
3. tárgyas Némi erőfeszítéssel úgy helyez vmit vhova, hogy ott – rendsz. térfogatából veszítve – szorosan álljon, ne tudjon mozdulni. Harapófogóba, kalodába, két léc közé, satuba szorít vmit. [Rozgonyiné.] Gyöngyös arany fejkötőjét Sisakkal borítja, Karcsu füzött selyem vállát Páncélba szorítja; Kardot is köt … (Arany János) || a. tárgyas Vhova szorít: <egy v. több személyt> nyomással v. más erőkifejtéssel vmely akadály közvetlen közelébe v. vmely szűkebb helyre juttat, és ezzel mozgási szabadságát korlátozza. → Béklyóba szorít; falhoz v. falnak szorít vkit; két tűz közé szorít: a) (katonaság) vmely alakulatot, katonai csoportot két olyan ellenséges alakulat, csoport közé juttat, amelyek közül az egyik erről, a másik amarról tüzel rá; b) (átvitt értelemben) vkit két oldalról támadva, olyan nehéz helyzetbe juttatja, amelyből semmiképpen sem v. csak nagyon nehezen szabadulhat ki; → sarokba szorít; → szögletbe szorít; árokba, mocsárba szorítják az ellenséget. [A lovas rendőrök] egy-egy iramodással hátrább szorítják … a szájtátó, kíváncsi tömeget. (Mikszáth Kálmán) || b. tárgyas (átvitt értelemben) <Főleg állandósult szókapcsolatokban.> Vhova szorít vkit, vmit: olyan helyzetbe juttatja, ahol kevésbé érvényesül, v. ahol nagysága, jelentősége, mozgási szabadsága kisebb. → Háttérbe szorít; a minimumra szorít vmit: vmely ellenállást leküzdve, a legkisebbre szállít le, csökkent vmit; → határok közé szorít vmit; szűk keretek közé szorít vmit; → korlátok közé szorít; a második, a harmadik helyre szorít vkit, vmit.
4. Vmire szorít vmit: szorosan, feszesen ráerősíti vmire; rászorít. Lábára szorítja a bilincset; nyakára szorítja a hurkot. Szép Endre királyfit holtan, temetetlen | Leli majd a kertben aki elébb rányit: Szorítva nyakára egy drága zsinór van. (Arany János) Tudta, hogy varrás közben a gyűszűt nem a hüvelykujjra, hanem a középső ujjra szokás szorítani. (Jókai Mór)
5. tárgyas (átvitt értelemben, népies) <Lovat> azzal késztet gyorsabb haladásra, hogy két oldalát sarkantyúval nyomja, v. gyeplőjét rángatja, korbáccsal üti. Szorította a lovát, hogy idejében odaérjen. Nem lehet mondani, hogy rossz ló volna, miután eddig még csak szorítani sem kellett. (Tömörkény István)
6. tárgyas (átvitt értelemben, népies) Kitartóan kerget, hajszol vkit, vmit. S a vad állat meg sem állhat: Mind szorítja, űzi jobban … (Arany János) || a. tárgyas (átvitt értelemben) Sürget (2). Siet, mert szorítja az elvégzendő munka. [A basát] nagyon szorította a szultán. (Mikszáth Kálmán)
7. tárgyas (átvitt értelemben, bizalmas) Vmire szorít vkit: kényszeríti vmire. Munkára szorítja a naplopót. A kapzsiak elmentek az ügyvédhez, hogy a bérlőt szorítsa nyilatkozatra, megfizeti-e a bért. (Vas Gereben) Párbajra szorítám s megölém a férjet. (Arany János) Persze, én … tanulásra szorítottam … (Gárdonyi Géza) || a. tárgyas (átvitt értelemben, ritka) Vmire szorít vkit, vmit: vmely személyt, közösséget, állatot arra kényszerít, hogy beérje vmivel, ami viszonylag igen kevés; nem ad (meg) többet neki vminél. (régies) Köteles részére szorít vkit: csak a törvény által megszabott hányadot hagyja vkire. Sovány kosztra szorította a foglyokat. Laczfi … tervet, tanácsokat érlel: Gyürüvel a várost körül ők hogy vonják … Vizet, élelmet hogy zárjanak el tőle, Szorítva csak égi, puszta levegőre. (Arany János) Fél adag kétszersültre voltunk szorítva. (Jókai Mór)
8. tárgyas (átvitt értelemben, bizalmas) <Helyet, időt, pénzt> előteremt, szerez vmely célra, vmire v. a rendelkezésére állóból némileg másnak a rovására biztosít. Végre szorított egy kis időt a levélírásra. Ez volt vágyam netovábbja, Hogy ne légyek senki bábja … Gondolám, majd egy kis birtok Vételére pénzt szorítok, Ott el-űltetek, s el-irtok. (Arany János) Már szorítottam is magunknak két helyet a legvégső asztalnál. (Mikszáth Kálmán)
9. tárgyas (átvitt értelemben, ritka) Szorongat, nyomaszt. E percnek irtózatos nagyszerűsége szorítva hat le keblemre. (Kossuth Lajos) Szívét olyan kétségbeesés szorította, hogy majd összeroskadt. (Kosztolányi Dezső)
Szólás(ok): ld. cipő, csizma.
Igekötős igék: agyonszorít; alászorít; átszorít; beszorít; beleszorít; elszorít; felszorít; félreszorít; hátraszorít; hozzászorít; kiszorít; közbeszorít; leszorít; megszorít; nekiszorít; odaszorít; összeszorít; rászorít; visszaszorít.
szorítás; szorítgat; szorítható; szorított; szoríttat.
