szörny
szörny főnév -et, -e [e, e]
1. Természetellenesen torz és rendsz. ijesztően nagy alakjával iszonyatot, utálatot keltő ember, állat, ill. képzeletbeli lény. Tengeri szörny; az ősvilág szörnyei. Mint a tengernek két szörnyei, vínak erősen. (Vörösmarty Mihály) A nagy vak ködből alulrul | uszkálva egy nagy szörny emelkedik föl. (Babits Mihály–Dante-fordítás)
2. (irodalmi nyelvben) Szörnyeteg (2–3). Szörnyet szül. Nem ember, szörny ez. Mutass erényt, ha nincs is. A szokás – | E szörny, ez ördög, mely öntudatát Elnyeli tetteinknek – angyal ebben. (Arany János–Shakespeare-fordítás) || a. (átvitt értelemben, választékos) A zöld szemű szörny: a féltékenység.
Szóösszetétel(ek): szörnyarc; szörnyeszme; szörnyfajzat; szörnyfej; szörnyhír; szörnykép; szörnytett.
