szörnyű
szörnyű melléknév és határozószó
I. melléknév szörnyen [e] v. (ritka) -en [e], -bb v. (ritka) szörnyebb [e]
1. Olyan <személy, állat>, aki, amely természetellenes, megdöbbentően szokatlan voltával, torz külsejével, megjelenésével iszonyatot, irtózatot kelt; rettenetes, borzasztó. Szörnyű arc, bestia. || a. Olyan <dolog, természeti jelenség>, amely rendkívüli, emberfeletti méreteivel, ijesztő nagyságával iszonyatot, irtózatot kelt; rettenetes, borzasztó. Szörnyű mélység, vidék; szörnyű pusztítás, vihar; szörnyű kegyetlenség. Szörnyű környék! hová a lélek Ha ólomszárnyakon repül, Réműlve jár, alél, elhűl. (Csokonai Vitéz Mihály) Szörnyű vendégoldal reng araszos vállán, Pedig még legénytoll sem pehelyzik állán. (Arany János) Mint hogyha hirtelen támadó orkán süvít végig az erdőn, szörnyű zúgással mozdulnak meg a fák …, legott pokoli háborgás tört ki. (Mikszáth Kálmán) A szörnyű város mint zihálva roppant | eleven állat, nyult el a homokban. (Babits Mihály) || b. <Durvasága, vadsága, kegyetlensége, vérengző volta miatt> megdöbbenést, rettenetet, iszonyatot keltő <személy, állat>. Szörnyű ellenség, horda, vadállat. Még kér a nép, most adjatok neki; Vagy nem tudjátok: mily szörnyű a nép, Ha fölkel és nem kér, de vesz, ragad? (Petőfi Sándor) || c. Megdöbbentőn, irtózatot keltőn rendkívüli <dolog, élmény>. Szörnyű álom, halál hír, kín, kínzás, látvány, vérengzés, veszedelem; szörnyű idő: a) nagyon rossz, esős, szeles, viharos időjárás; b) zűrzavaros, veszélyekkel, megpróbáltatásokkal teli kor(szak). Szörnyű élményben volt részem: egy embert elgázolt a vonat. Szörnyű idő, szörnyű idő! | S a szörnyüség mindegyre nő. (Petőfi Sándor) Szörnyü a bűn, terhes a vád. (Arany János) Hyllus a szörnyű látomány … hatása alatt találkozik anyjával. (Péterfy Jenő) Testamentumot, szörnyűt, írni És sírni, sírni, sírni, sírni. (Ady Endre) Mintha valami szörnyű félelem | űzött volna, hogy mindez nem igaz | és eltűnik, úgy ittam-ettem az | új világot. (Szabó Lőrinc) || d. Embertelen, kegyetlen voltával nagyfokú ellenszenvet, rémületet, irtózatot keltő <dolog>. A fasiszták szörnyű kegyetlenségei. A való anyag teremtett minket | e szörnyű társadalom öntőformáiba löttyintve | forrón és szilajon, hogy helyt álljunk az emberiségért az | örök talajon. (József Attila)
2. (túlzó) Elképesztő, megdöbbenést, botránkozást keltőn csúnya, utálatos, ocsmány <dolog, állapot, eset, cselekedet>. Szörnyű felfordulás, lárma, piszok, rendetlenség. || a. (tréfás, túlzó) (A maga nemében) igen nagy(fokú), megdöbbenést keltőn rendkívüli, szokatlan. Szörnyen csúnya, nagy, okos; szörnyen elcsüggedt, megijedt. És a diák szörnyűen s nagyot prüsszent közé. (Garay János) A nagy tehetség, szörnyű ész, Hamar megrothad és penész. (Gyulai Pál) || b. (bizalmas, túlzó) <Főleg erőszakos, makacs v. összeférhetetlen volta miatt> rendkívül visszataszító, ellenszenves, kiállhatatlan <személy>. Szörnyű alak, pofa. Szörnyű ember a barátod!
II. határozószó (melléknév, határozatlan számnév v. határozó előtt) (gyak. modorosan túlzó) Igen nagyon, rendkívül, szerfölött. Szörnyű csinos, okos, jó; szörnyű nagy veszedelem; szörnyű rossz kedve van; szörnyű lassan dolgozik; szörnyű sokat beszél; szörnyű jól mulattunk. Egy valaki dicsekedett, hogy szörnyű gazdag feleséget vett. (Vas Gereben) [Az inasok] szörnyű nyájasan nyitottak előttem mindenféle ajtókat. (Jókai Mór)
Szóösszetétel(ek): szörnyűmód.
