szorong
szorong tárgyatlan ige -tam, -ott, jon; -ani. (-ni)
1. Szűk helyre összeszorulva, összezsúfolva, nehezen fér el. Az utasok szoronganak a szűk kocsiban. Szorongtunk a tömegben. Ott szoronganak a fölös bútoraink … egymáson összevissza, mint a bútoros boltokban. (Gárdonyi Géza) A vonat messze vágtat még a hóban, Szorong és vár, vár a sok idegen. (Juhász Gyula)
2. (átvitt értelemben) <Rendsz. vmely még ismeretlen veszély v. kínos bizonytalanság, lelki feszültség nyomasztó hatása alatt> gyötrődik, aggodalmaskodik, aggódik. Szorongva várta a választ. [Az irkát] a bolton túl, egy nagy fejű kapu alatt eldugtam s otthagytam. Ma is szorongok emiatt. Bűn volt. (Móricz Zsigmond) Mint gyermek, aki már pihenni vágyik | és el is jutott a nyugalmas ágyig … | s míg kis szive nagyon szorongva dobban, | tán azt sem tudja, mit is kíván jobban, | a mesét-e, vagy azt, hogy ott legyél: | Így kérünk: Ülj le közénk és mesélj. (József Attila)
