szórvány
szórvány főnév -t, -ok, -a
1. (néprajz) Idegen nyelvterületbe elszórtan beleékelődött kisszámú, más nyelvű család, kisebb csoport. Magyarországi német szórványok. || a. (vallásügy) Vmely vallásfelekezet nagy tömegben lakó tagjai között egy másik felekezetnek elszórtan élő, kisszámú csoportja, amely önálló egyházközség alkotására nem képes. Evangélikus, református szórvány.
2. (nyelvtudomány) Idegen nyelvű szövegbe elszórtan beleszőtt, nyelvemléknek tekinthető szó v. szókapcsolat. Anonymus latin szövegében sok magyar szórvány akad.
Szóösszetétel(ek): szórványemlék; szórványgyülekezet; szórványnyelv; szórvány-nyelvemlék.
