szorzó
szorzó melléknév és főnév
I. melléknév (ritka)
1. Olyan <személy>, aki szoroz. Fejben szorzó gyermek.
2. (mennyiségtan) Olyan <mennyiség, szám>, amellyel vmit szorzunk. Szorzó tényező.
3. (nyelvtudomány) Szorzó számnév: a) az a -szor, -szer, -ször ragos, hányszor? kérdésre felelő tőszámnév, amely azt határozza meg, hogy a szorzásban hányszor kell vmely számot összeadandóul venni, s hogy hány ízben, hány alkalommal, hány esetben történik vmi, megy végbe vmely esemény, hányszor végeznek vmely cselekvést (pl. kétszer, háromszor, ötször); b) (ritka) az a -szor, -szer, -ször ragos, hányadszor? kérdésre felelő sorszámnév, amely azt határozza meg, hányadik alkalommal, esetben történik vmi, hányadszor végeznek vmely cselekvést (pl. másodszor, negyedszer, ötödször).
II. főnév -t, -ja (mennyiségtan) <Szorzási műveletben> az a szám, esetleg mennyiség, amely megmutatja, hogy adott számot, mennyiséget hányszor kell összeadandóul venni; az, amellyel a szorzandót szorozzuk. 4 • 5 = 20 (négy szorozva öttel annyi, mint húsz) kifejezésben a szorzó 5. A „négyszer öt” kifejezésben a szorzó négy. A szorzó felcserélhető a szorzandóval.
