szóval
szóval határozószó
1. A mondottakat röviden összefoglalva; egyszóval, röviden. Ez az ember iszákos, kártyás, pazarló, verekedő, szóval hitvány alak. Az ágynemü, fehérnemü, A vasféle, meg a rézmü, Szóval, ami könnyen mozdult, | Lába kelvén, mind elpusztult. (Arany János) Nem voltam éhes, mert a vonatban megettem, amit édesnagyanyám nekem bepakolt, megettem mind, pedig alig bírtam, … szóval nem tudom, hogy történt, de én lassan mind megeszegettem, ami ennivaló volt. (Móricz Zsigmond)
2. Ahogy az elmondottakból következik; amint látjuk; tehát, vagyis. Szóval (, ha jól értem), nem akarsz eljönni. Szóval én nemességet keresek – hajtotta egyre Gyuri. (Mikszáth Kálmán) Szóval az ember elvan valahogy. (Tömörkény István) Szóval: rákaptam a könyvekre. Hogy | vezessen nem volt senkim. (Szabó Lőrinc)
3. <Pongyola beszédben, a fegyelmezetlen, ugráló gondolatmenettel beszélő személy hézagtöltő szavaként.> Bementünk a terembe, szóval én nem is akartam, de ő nagyon hívott.
Szóösszetétel(ek): egyszóval.
