szövetkezet
szövetkezet [e-ë-e] főnév -et, -e [ë, e]
1. <Szocialista v. szocializmust építő társadalomban> olyan társas termelő v. kereskedelmi szervezet, amelyet az egyes tagok anyagi hozzájárulásával teremtenek meg, és amelyben a munkát a tagok közösen végzik, a termelt javak értékesítése után fennmaradó v. elért haszonból pedig munkájuk eredményének arányában részesednek. → Értékesítő szövetkezet; → fogyasztási szövetkezet; kisipari szövetkezet; → kordélyos szövetkezet; szövetkezetbe → megy; belép a szövetkezetbe. A szövetkezetek a mi társadalmunkban a szocializmus építésének fontos eszközei: a kisárutermelőket a szocialista nagyüzemi gazdálkodás útjára vezetik. A szövetkezetek révén falun is létrejönnek a szocialista termelési viszonyok. A Magyar Népköztársaságban a termelési eszközök zöme társadalmi tulajdonként az állam, a közületek vagy szövetkezetek tulajdonában van. (A Magyar Népköztársaság Alkotmánya) || a. Vmely meghatározott cél érdekében való társulás. Beszerző, lakásépítő szövetkezet.
2. <Tőkés országban> olyan kereskedelmi társulás, amely kistőkés tagjai gazdálkodásának és jólétének előmozdítására alakul, amelyben a tagok az elért haszonban üzletrészeik arányában részesülnek, és amely a kapitalista verseny következtében előbb-utóbb kollektív kapitalista intézménnyé válik. Általános, biztosító, fogyasztási szövetkezet.
3. Vmely szövetkezet (1 v. 2) tagjainak összessége.
4. Vmely szövetkezet (1 v. 2) helyisége, üzlete, boltja. A szövetkezet tele van vásárlókkal. A szövetkezetbe friss áru érkezett. A szövetkezetben voltam.
Szóösszetétel(ek): 1. szövetkezetpolitika; szövetkezetügy; szövetkezetvezető; 2. bűnszövetkezet; érdekszövetkezet; földművesszövetkezet; hitelszövetkezet; mintaszövetkezet; termelőszövetkezet.
