szövevény
szövevény [e] főnév -t, -ek, -e [ë, e]
1. (váll) Vminek, főleg ágaknak, gallyaknak, lomboknak sűrű szövedéke, összekuszálódása. Az indák, a hínár szövevénye. S majd a róna sorompója Nyílik, amint hajtja ménjén, Majd eltűnnek a sürűnek Lombos, ágas szövevényén. (Arany János)
2. (átvitt értelemben, régies, irodalmi nyelvben) <Irodalmi műben> a mese, a cselekmény bonyodalma. A dráma szövevénye. A szerző elmulasztá … a darab szövevényét érdekessé tenni. (Vörösmarty Mihály) A szerkezet némi szövevénye – bonyolódás, kifejlés – mindig megvolt, mióta regényes műveket írnak. (Arany János)
3. (átvitt értelemben, választékos) Bonyolult, nehezen áttekinthető helyzet, tényállás, ill. vminek ilyen szerkezete, összetétele; szövedék. Érdekek, intrikák szövevénye. A törvény sivatag rejtekiben lakó Elméd phárusi [= fároszi] láng a szövevény között. (Berzsenyi Dániel) Úgy kellesz nekem, Flóra, mint falun | villanyfény, kőház, iskolák, kutak … Mint minta, mint az erény a szegénybe, | s ez össze-vissza kusza szövevénybe, | társadalmunkba, elme kell, nagy fénybe. (József Attila) [Töprengés egy körúti padon.] Mennyi jó és mennyi rossz | fut össze itt véletlenűl, | hány ember tolakodik … | Ki tud | eligazodni e roppant szövevény | minden szálán, mely mint ideg | a testben, úgy fut az utca | rajzában. (Szabó Lőrinc)
4. (átvitt értelemben, régies, irodalmi nyelvben) Titkos terv, cselszövény, ármány, intrika. Furfangos házassági szövevényén túljárok. (Vas Gereben) Legravaszabb szövevény, Fortély, csel, ármány, furfang az egész. (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
5. (elavult, költői) Szövet (1). Öltözetet veve, mely kékes vala, mint az emelt ég, Lágy szövevényekből s cifrázott rojtos ezüsttel. (Vörösmarty Mihály)
