szűgy
szűgy [ű v. ü] főnév szügyet, szügye [e, e]
1. <Nagyobb állat, kül. ló törzsén> a két első láb közti, erős, izmos rész. Az igavonók szügye izmos. A ló szügyébe vágta fejét, és megindult. A jószág szűgyig gázol a vízben. Az olasz levente… kapta nagy dárdáját. Szügyébe hajítá a szép paripának: Visszatántorodva lerogyott az állat. (Arany János) A fejedelem a kezében levő korbáccsal megvágta a ló szügyit, az kínjában táncolni kezdett. (Móricz Zsigmond)
2. (átvitt értelemben, népies) Emberi mell. Lándzsáját a töröknek a szügyébe veti. (Gárdonyi Géza) Dacosan a szügyembe vágtam a fejem, és kifordultam a szobából. (Móra Ferenc)
Szóösszetétel(ek): szűgyhám.
szűgyi; szűgyű.
