szuka
szuka főnév szukát, szukája
1. A kutya, ritk. más (kisebb) emlős nősténye. Kölykezett a szuka. A farkasok közül kilőtt két szukát. || a. jelzői használat(ban) Nőstény <főleg kutya>. Az asztal alatt … aludt egy kondor szőrű … szuka pudli. (Jókai Mór)
2. (átvitt értelemben, durva, rosszalló) Nőszemély. Nem láttam asszonyt ennél igazabbat | … – De én se csókolnivalóbb szukát. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) Néha előfordul dévaj tréfa közben valami szukáról való ingerkedés. (Jókai Mór)
